becks 18 mérleg budapestleövey klára sárga zene kosárlabda supernaturalgleedoctor who?! the killers linkin parkparamore3 doors down three days grace the ting tingsjensen ackles david tennant // angol <3
azt hiszem, szerelmes vagyok. nem is: tudom, biztosra, százszázalékra. letagadni nincs értelme, mert jó érzés. nagyon-nagyon jó. de lehetne jobb is. mondjuk viszonozni, vagy észrevenni... de nem. oké, nem nyavalygok, elvégre én vagyok az, aki bebújik a kis csigaházába, és persze letagad mindig mindent, ami ezzel kapcsolatos, de azért, az isten szerelmére, talán nem nekem kellene kezdeményezni. oké, tudom, ódivatú vagyok, de nehogymár...
és hogy milyen érzés? mosollyal az arcomon alszom el, ha épp rá gondolok, és mosollyal ébredek, ha vele álmodtam.
mindig is utáltam a nyálas embereket. sajnálattal kell közölnöm, hogy tizenöt év kellett hozzá, h belőlem is nyálas ember legyen. könyörgöm, tegnap képes voltam sírni a kegyetlen játékokon... hol normális ez?
Már késő délután volt, mikor Dana-t egyik pillanatról a másikra egyszerűen teljesen kiütötte a gyógyszer.
Előtte egyre laposabbakat kezdett pislogni, majd végül elernyedt a teste, a feje pedig hátrabukott a hatalmas, felrázott párnára. Törékeny kis ujjai furcsán görbültek be, mintha valami láthatatlan dolgot markolna görcsösen. A szájának sarkai kissé felfelé húzódtak, mintha álmában mosolyogna.
„Tégy egy lépést sorsod felé, és észre fogod venni,
hogy az is mozdul feléd.”
/Selvarajan Yesudian/
DANA
Már gyerekként is utáltam a pesszimista embereket.
Sajnos életem jelentős részében ilyenek vettek körül.
Én személy szerint mindig próbáltam pozitívan gondolkodni. Hittem abban, hogy a sok rossz után majd egyszer csak jó fog következni, hogy majd a tengernyi kínt és szenvedést egy boldog, vidám korszak követi majd, ahol mindig lesz ok a mosolyra. Hiszen végsősoron ezért érdemes optimistának lenni.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - SHE'S BEING PULLED FROM THE OPPOSITE SIDE blame it on the wrong crowd - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Nagyszerűnek, már-már felemelőnek mondható az a hihetetlen élmény, amit az okoz, hogy láthatom az új évezred csodáit. Ez a generáció a maga nemében egyedülálló (ha csak a világunkban végzett pusztításuk mértékét vesszük figyelembe, már az maga is kész szenzáció, nem igaz?). Persze, nem mintha én különösebben izgultam volna az ilyen borzalmas dolgokra, mint például ez a fránya globális felmelegedés és barátai. Nem, engem valami egészen más hozott lázba. Hisz, azért valljuk be, az emberiség fejlődése nem csak az ózonlyuk nagyságában és a női ruhadarabok méretének jelentős csökkenésében mérhető. Ami számomra a legnagyobb előnye volt ennek az egész századnak, az a technika. Persze, nem vagyok egy hacker, de azért egy magamfajta fickónak is haladnia kell a korral. Még laptopom, sőt, mobilinternetem is van. Ne nevess, tényleg. Mondom: tényleg. Betűzzem, vagy mutassam, esetleg… mondjam… ja már, mondtam. De csak nem érted. Mély sóhaj szabadul fel a mellkasomból. Komolyan, csodálom, hogy tudsz egyáltalán olvasni.
Ne vitatkozz velem, én jobban tudom, nagyobb vagyok, okosabb vagy, etécéetécé.
Már két éve nem hordok olyan pólókat, amikből kilógna a derekam. Direkt azért, hogy ne fázzak meg, mert ha avalmit, hát azt megtanultam a drágajó DNG-ben, hogy hiányozni barmira keserves dolog. Még a drága LEövey ilyen szempontból nem annyira vészes. Szerencsére. Idén már másodszorra vagyok beteg. Diagnózis: felfáztam. Utálom a világot, mert én vigyázok magamra, és megfázom, mások tesznek rá, picsanadrág, csőtopp, stb, és nem... igazsááágot!
De azért, minden rosszban van valami jó. A késői kelés például pont egy ilyen. a másik a sorozat darálás, amit most már lassan muszáj, mert nagyanyám önkényuralma alatt eléggé elmaradoztam, és a drága T-Home még törli nekem őket. Így hát volt ma Angel, egy Buffy (s1 finálé, vége a szörnyűséges évadnak...) és Dr. Csont, valamint, egy Dr. House rész, a kedvencem.
Csodával határos módon kaptam újra ihletet, talán mert mind a Buffy-s, mind a House-os rész olyasmi, ami anno inspirálta a kis "könyvecskémet". A bővebben alatt leírom, hogy mivel.
„…ha érzéseim megsemmisülnek, ha a testem meghal (.),
már semmiféle létezés nem lehetséges?”
/Lev Tolsztoj/
Fekve tértem magamhoz.
Kinyitottam a szemem: alattam hófehér, makulátlan járda. A kő nem volt hideg, de nem is forró, így ép tenyérbőrrel megúsztam a feltámaszkodást. Ahogy felegyenesedtem, és körbenéztem, egy zsúfolt, de teljesen csendes pályaudvaron találtam magam.
Az emberek körülöttem halványszürke ruhát viseltek, de akadt köztük egy-két talpig fehérbe öltözött alak is. Lenéztem magamra: rajtam is szürke rövid ujjú póló és szürke farmernadrág volt. Na ennyit a bőrdzsekimről… Ahogy ez a gondolat megszületett, máris a semmiből megjelent a dzsekim, csak szürke kiadásban.
Oké. Az, akit a legjobban szeretek, és akit a legjobban utálok. Együtt. Duett. Gyönyörűséges. Rachel a beképzelt picsa, és Kurt a kis meleg nagydumás srác... utóbbinak olyan feminim hangja van, hogy helyenként csak nagy odafigyeléssel lehet megállapítani, hogy hímneműről van szó ^^ de nem a külseje vagy az identitása miatt szeressük <3
A listán feltűnő új előadók száma meglehetősen nagy unalomra vallana, ha nem befolyásolna legújabb BFF-em (igaz-e, eddie? :D), akinek mániája, hogy a zenei ízlésemet mindenképp módosítani kell, de legalábbis alapjaiban újraépíteni. És hé, a fene gondolta volna, hogy a Beverly Hills is emo szám! Szóval, azzal együtt, hogy makacsul, mondhatni foggal-körömmel kapaszkodom a drága kedvenceimhez (TDG, 3DD, BB etc, etc) nyitott vagyok az újdonságok felé. Ez egy roppant előnyös tulajdonság, tessék megbecsülni! Mármint, nem a tulajdonságot, hanem engem ^^
AJÁNLOM AZ OLDALT
becks 18 mérleg 
Oké, az élet kicseszettül igazságtalan.