kett� ,,

„…ha �rz�seim megsemmis�lnek, ha a testem meghal (.),

m�r semmif�le l�tez�s nem lehets�ges?”

/Lev Tolsztoj/

 

 

Fekve t�rtem magamhoz.

Kinyitottam a szemem: alattam h�feh�r, makul�tlan j�rda. A k� nem volt hideg, de nem is forr�, �gy �p teny�rb�rrel meg�sztam a felt�maszkod�st. Ahogy felegyenesedtem, �s k�rben�ztem, egy zs�folt, de teljesen csendes p�lyaudvaron tal�ltam magam.

Az emberek k�r�l�ttem halv�nysz�rke ruh�t viseltek, de akadt k�zt�k egy-k�t talpig feh�rbe �lt�z�tt alak is. Len�ztem magamra: rajtam is sz�rke r�vid ujj� p�l� �s sz�rke farmernadr�g volt. Na ennyit a b�rdzsekimr�l… Ahogy ez a gondolat megsz�letett, m�ris a semmib�l megjelent a dzsekim, csak sz�rke kiad�sban.

A sz�m t�tva maradt, ahogy v�gigsim�tottam a legsim�bb b�r�n, amit m�g Franciaorsz�gban vettem. Szakasztott �gy n�zett ki, mint az, ami legjobb tudom�som szerint a h�zunk el�szob�j�ban l�gott valahol.

K�v�ncsian h�ztam fel a p�l�mat, hogy l�ssam, vajon mennyire s�lyos a s�r�l�sem. D�bbenten konstat�ltam, hogy a sebnek – a v�rrel egy�tt – nyoma sincs.

A fejem viszont l�ktetett, mintha valaki �ssze�t�tt volna k�t cint�ny�rt a f�lem mellett. Gondolkozni sem tudtam, a f�jdalom elk�peszt�en er�s volt. A homlokomhoz szor�tottam a kezem, �s hidegnek �reztem a b�r�m.

Az �get� �rz�s egy szempillant�s alatt elm�lt, �s m�r kutyabajom sem volt. Tuti, hogy ha ezt nagyon meggy�z�en elmes�ln�m valami nagy gy�gyszergy�rt�nak, milli�kat kereshetn�k vele.

De a f�jdalom elm�l�sa csak egy dolog volt. Hirtelen, mintha nagyj�b�l �tl�ttam volna a dolgokat. Mindenre eml�keztem, mindent �rtettem. Egy valamit lesz�m�tva. Na j�, igaz�b�l kett�t, de az els� fontosabb volt.

A mellettem �ll� sz�rke alakhoz fordultam, egy k�z�pkor� n�h�z, h�tha � elmondja nekem, hogy mi t�rt�nik

-      Eln�z�st, asszonyom. – sz�l�tottam meg halkan.

A n� m�r-m�r felh�borodva h�zta fel egyik tetov�lt szem�ld�k�t, majd len�z�en meredt r�m.

-      Hozz�m besz�l, fiatalember? – k�rdezte orrhangon.

Nem, a jetihez ott a h�ta m�g�tt.

-      Igen, asszonyom. – Legsz�vesebben ezt mondtam volna: „Vajon ki m�shoz, nyanya?” Magamban mosolyogtam: nah�t, ennyit a szel�ds�gemr�l. Azt a kicsit, amit �sszekapartam az utols� p�r h�tben el is hagyhattam valahol �tk�zben, �s most ugyan�gy arcon tudtam volna csapni ezt a n�t valami rendk�v�l g�nyos megjegyz�ssel, mint a k�l�n�s hirtelens�g� lelki metamorf�zisom el�tt.

Na de, csak udvariasan… Elv�gre nem a bunk�s�g mozgatja a F�ldet. �ll�t�lag.

-      H�lgyem. – felelte, mik�zben felh�zta m�r am�gy is el�g r�ncos krumpli orr�t.

-      Tess�k? – �rtetlenkedtem.

-      Nem asszonyom, h�lgyem.

-      �, �rtem, eln�z�st. – P�ffeszked� v�n ty�k. Megk�sz�r�ltem a torkom. – Eln�z�st, h�lgyem, meg tudn� mondani, hogy hol vagyok?

-      Azt senki nem tudja – sziszegte, �s d�lyf�sen elfordult t�lem. - Maga szerint, ha tudn�m, akkor nem h�vattam volna m�r ide egy taxit?

Erre nem tudtam mit mondani. �gy t�nik, a n� nem igaz�n tudja, hogy mi is t�rt�nt vele. �s ha ez a helyzet, akkor a lelki �llapot�t, �s a modor�t figyelembe v�ve tal�n nem �ppen nekem kellene szembes�tenem a helyzettel. Ezt az �r�m�t meghagyom valaki m�snak.

Egyszer csak az eg�sz t�meg mozgol�dni kezdett, elhangzott egy-k�t meglepett felki�lt�s, majd mikor k�r�l�ttem minden zaj elhalt, zakatol�sra lettem figyelmes.

M�r-m�r eleg�ns lass�s�ggal egy h�feh�r vonat siklott be a h�feh�r s�neken a h�feh�r �llom�sra. Halv�ny fogalmam sem volt, hogy ez hirtelen mi�rt keltett ekkora izgalmat, de biztos voltam benne, hogy valami fontos dolog t�rt�nik.

Alighogy be�rkezett a szerelv�ny, mindenki mozdulatlann� dermedt. Hirtelen kiny�ltak az ajt�k, �s a kocsikb�l sz�nes alakok l�ptek ki. Az egyik hozz�m legk�zelebbi j�vev�ny elindult fel�m, a szem�t k�zbe v�gig rajtam tartotta.

A t�meg d�bbenten v�lt kett� el�tte, hogy utat adjon neki. De � n�h�ny m�terre t�lem meg�llt, �s tov�bbra is kitart�an n�zett fel�m. De vajon t�nyleg engem? H�trafordultam, de a m�g�ttem �ll�k is mind engem n�ztek, �gyhogy visszafordultam, �s n�ztem az apr�cska alakot.

A kisl�ny olyan t�r�kenynek t�nt, hogy azon csod�lkoztam, hogy a k�nnyed sz�l, mely hossz� piszkossz�ke haj�val �s s�t�tk�k t�rdig �r� ruh�j�val j�tszott, nem ragadta mag�val �t is. Nem lehetett csak k�r�lbel�l 8-10 �ves, de kor�hoz k�pest magas volt �s nagyon v�kony. Az arca, mint egy t�nd�r�, nagy k�k szemei csak �gy csillogtak a naps�t�sben, arc�n pedig halv�ny mosoly �lt, mely mikor tal�lkozott a pillant�sunk sz�lesebb� �s l�that�bb� v�lt.

Majd a karj�ra csatolt ez�st kar�r�ra meredt, �s hirtelen mintha remeg�s futott volna v�gig rajta. Megint r�m pillantott, azt�n megint az �r�ra, v�g�l megint r�m. Odas�t�lt hozz�m, de k�zben leolvadt a mosolya.

-      Nathaniel Harper? – k�rdezte alig �szrevehet� bizonytalans�ggal a hangj�ban.

-      Igen.

K�zelebb l�pett, l�bujjhegyre �gaskodott �s megpofozott. A d�bbenett�l nem jutottam sz�hoz. A k�zelemben �ll�k k�z�l n�h�nyan kinevettek. Erre a l�ny r�juk pillantott, �s egy csap�sra elhallgatott mindenki, majd a n�z�sereg�nk feloszlott.

-      Te meg mit keresel itt? – k�rdezte d�h�sen, �jra fel�m fordulva.

Kis h�j�n elnevettem magam.

-      Igen, �n is ezt k�rdezem magamt�l. – feleltem, az arcomat d�rzs�lve.

-      De h�t… neked nem szabadna itt lenned! M�g nem! Te m�g nem… - m�g mindig d�h�s volt, de l�tszott, hogy egy kicsit �ssze is van zavarodva. Na, akkor m�r legal�bb ketten vagyunk.

-      El�ruln�d, hogy mi ez a hely? – k�v�ncsiskodtam. – M�gis hol-

Egyetlen pillant�ssal elhallgattatott.

–     Majd k�s�bb. Most el�sz�r ordib�lnom kell valakivel! – gonosz vigyor jelent meg az arc�n. Rem�nykedtem, hogy az a valaki nem �n leszek. �s van Isten – vagy nincs -, nem r�m �rtette, ugyanis a k�vetkez� pillanatban feln�zett �s �gy sz�lt szigor� hangon: - Jason, told ide a lusta feneked! – Kis sz�net. – Renben, de siess! – ki�ltotta Annie �jra, b�r nem hallottam, kinek sz�lt.

Kicsit mintha laz�bb lett volna a testhelyzete, m�lyet l�legzett, majd r�m n�zett.

-      K�rd�s, �szrev�tel, hozz�sz�l�s? – k�rdezte m�r-m�r unott hangon.

-      Van. Ki vagy te? Hol vagyok Mi t�rt�nt velem?

-      Az els� kett�re tudom a v�laszt. A harmadikkal meg kell v�rnunk Jasont.

-      Remek.

-      Nem igaz�n.

-      �. De akkor az els� kett�t…

-      Mi van az els� kett�vel?

-      �gy �rtem, azokra kaphatn�k v�laszt? – pontos�tottam.

-      Majd ha Jason meg�rkezik.

Szinte v�gsz�ra, n�h�ny szempillant�s m�lva egy �jabb s�t�tk�k ruh�s alak jelent meg mellette. A fi� n�gy-�t �vvel lehetett fiatalabb n�lam. Az arc�t szepl�k bor�tott�k, de ugyanolyan sz�ke haja volt, mint a kisl�nynak. Kicsit magasabb volt n�la, a karjai v�konyak voltak, de a hangja meglep�en m�ly volt, mikor megsz�lalt.

-      Mi a baj, hugi? – hatalmasat �s�tott. – Nem tal�lod a macidat?

-      Ink�bb neked kellene vigy�znod a saj�todra! – b�kte a k�ny�k�vel j� er�sen oldalba a l�ny. – Mondd csak, nem ismer�s � neked valahonnan? – k�rdezte sz�monk�r�en, r�m mutatva. �n pedig, ha �gy folytatj�k ked�lybeteg leszek. Mi�rt kell mindenkinek engem b�mulni?

Jason, mintha csak akkor vett volna �szre – �s val�sz�n�leg �gy is volt – v�gigm�rt tet�t�l talpig, majd meg�tk�zve felki�ltott.

-      Nathaniel! Te mi az �rd�g�t keresel itt?

-      Megbolondult�l? – sz�lt r� a kisl�ny. – Ne mondd olyan hangosan, m�g meghallj�k Lent! – az utols� sz�t m�r csak suttogta, �s aggodalmaskodva lefel� mutatott.

-      Jaj, Annie, ne l�gy m�r olyan gyerekes! Ezer �v alatt m�r igaz�n kin�hetted volna! – intette le Jason, majd �jra fel�m fordult, k�v�ncsi pillant�ssal a szem�ben. – Sz�val? Mit keresel itt?

-      Fogalmam sincs. – mondtam �szint�n. – Lel�ttek, �s itt �bredtem.

-      De neked m�g nem szabadna itt lenned! – kiab�lta, m�r majdhogynem k�ts�gbeesetten.

Ebb�l m�r kezdett nagyon elegem lenni.

–     Ne kezdd m�r te is, l�gy sz�ves!

De Annie k�zbesz�lt.

–     M�g van b�r a k�peden, �s �t hib�ztatod? – kiab�lta Jasonnek. –  Te nem volt�l ott! � volt az egyetlen feladatod, �s k�ptelen volt�l vigy�zni r�! Mikor hagytad el, mondd csak?

Jason d�h�sen motyogott valamit, de egy sz�t sem �rtettem az eg�szb�l.

-      Ne hazudj! – sz�lt r� Annie, �s fel�m fordult. – Mikor hagyott ott? – k�rdezte  sz�r�s tekintettel.

-      Hogy, mi? – Ez is azon tipikus pillanatok egyike volt, ahol elvesztettem a fonalat. De most m�r nem voltam benne biztos, hogy ez felt�tlen�l az �n hib�m.

-      Azt k�rdeztem, mikor hagyott ott. – ism�tli el m�g egyszer, lassan, artikul�lva.

-      Igen, hallottam. De m�gis honnan k�ne tudnom, hogy…

-      Nem �rezted fur�n magad az elm�lt p�r napban? – v�gott k�zbe Annie s�rget� hangon.

Jason, aki addig lehajtott fejjel hallgatott, most felkapta a fej�t, k�szen arra, hogy megc�folja, amit mondok, ha az nem felel meg a val�s�gnak.

Megr�ztam a fejem.

-      Nem napban. M�r egy h�napja �reztem, hogy meg fogok halni. – kicsit elgondolkoztam. - V�rjunk csak… Ezek szerint � tehet az eg�szr�l?

Jason nem ellenkezett, teh�t gondoltam, hogy nem tud erre mit mondani. A k�rd�semre pedig konkr�t v�laszt nem kaptam, de ki tudtam k�vetkeztetni a v�laszt a tov�bbiakb�l.

-      Jason? – k�rdi Annie szigor�an. – Hogy tehetted? Most miattad meghalt!

-      De h�t csak egyetlen percre hagytam mag�ra!

-      Most mondom, hogy egy h�napra! – sz�lok k�zbe.

-      Itt m�shogy telik az id�. – mondja Annie kioktat� hangon, jelezve, hogy ne ugassak bele olyasmibe, amiben nem vagyok biztos.

�gy t�nt, ezzel a vit�t lez�rtnak tekintett�k, de Annie tov�bbra is d�h�s pillant�ssal m�regette kelek�tya ex-�rz�met, aki sz�gyen�ben val�sz�n�leg legsz�vesebben els�llyedt volna a f�ld al�. Nos, mivel nem a f�ld�n vagyunk, ez�rt nem tudom, mi al� s�llyedt volna, de hogy b�rhol sz�vesebben lett volna, mint Annie l�t�t�vols�g�ban, az h�tszents�g.

-      Ez�rt nagyon meg�t�d a bok�d, ugye tudsz r�la? – sz�lalt meg v�g�l a l�ny �gy egy percnyi hallgat�s ut�n.

Jason lassan b�lintott, de nem mondott semmit.

-      �s most mi lesz? – k�rdezem k�v�ncsian.

A l�ny fels�hajtott.

-      Vissza kell, hogy k�ldjelek.

-      H-Hogy mi? De h�t hogyan? Mi�rt? Minek?

�gy t�nt, Annie meg sem hallotta, amit mondok. A puszta semmib�l hirtelen megjelent egy lista, � pedig olyan term�szetesen kezdte b�ng�szni, mintha eg�szen addig a kez�ben lett volna.

Am�g Annie a lap tartalm�t futotta �t, addig Jason fel�m fordult.

-      Figyelj, nagyon sajn�lom. – mondta b�nb�n�an.

V�llat vontam.

-      Semmi baj. – f�llentettem k�nnyed�n. A fen�ket nincs semmi baj, miatta haltam meg! – El�ruln�d, mi lesz most velem?

-      Annie megn�zi, hogy van-e valaki, akinek sz�ks�ge van r�d. – felelte �s k�zben a szem�vel v�rakoz� pillant�sokat vetett a l�nyra, aki vill�msebess�ggel futotta �t az �ltalam �gy els� r�n�z�sre k�t m�ter hossz�ra becs�lt pap�rtekercset. M�sodik r�n�z�sre volt az h�rom is. De f�ltem, ha m�g sok�ig n�zegetek r�, ak�r n�gy is lehet bel�le, ez�rt ink�bb Jason-re �sszpontos�tottam.

-      Ezt meg hogy �rted? Kinek lenne sz�ks�ge egy halottra?

-      Azzal, hogy miattam… nos, hogy miattam meghalt�l, felborult az egyens�ly. Angyal lesz bel�led.

�rtetlenkedve r�ncoltam a homlokom. Az angyal sz� bizony�ra csak egy metafora volt. Tal�n �jra �lhetek, emberk�nt, de nagyon j�l kell majd viselkednem.

-      Magyarul j�l megsz�vatt�l, igaz?

-      Igen. – hajtotta le a fej�t �s elhallgatott. – De nem volt sz�nd�kos, higyj nekem! – igyekezett tiszt�zni a dolgot.

N�h�ny pillanat m�lva Annie r�b�k�tt a lapra, majd el�gedetten elmosolyodott.

-      Szerencs�s vagy, Jason. – mondta vigyorogva. – �resed�s van.

K�rd�n n�ztem r�, de egy sz�ra sem m�ltatott. Jason arca felragyogott, mint egy kisgyerek� kar�csonykor.

-      Akkor ezt meg�sztam. – s�hajtott fel megk�nnyebb�lve.

-      Mir�l besz�ltek? – tudakoltam udvariasan, rosszul leplezett k�v�ncsis�ggal. - Kik vagytok ti egy�ltal�n?

-      H�t angyalok! – mondja tud�l�kos mosollyal Jason.

Nevetni kezdtem.

-      Na j�, ne sz�rakozzatok velem, l�gy sz�ves! – Minden, amit addig a pillanatig elhitettek velem, most m�r nem sz�m�tott. Most j�n majd Ashton Kutcher az �tver�s showj�val meg a st�bj�val, �s b�szk�n k�zli velem, hogy „�tvert�nk.” �n meg majd vigyorgok, mint egy nem norm�lis �s legsz�vesebben fejbe vern�m a d�jjal, amit kapok.

Annie �jra cs�p�re tette a kez�t. �gy festett, mint egy durc�s kisl�ny. V�gt�re is, ezen nem kellett volna meglep�dn�m, hisz egy durc�s kisl�ny volt.

-      Senki nem sz�rakozik veled, Nathaniel Harper! – kiab�lta d�h�sen, mire a k�r�l�tt�nk �ll� t�meg nagy r�sze hegyezni kezdte a f�l�t. Felesleges volt, ilyen hanger� mellett m�g a F�ld�n is meghallott�k, amit ez a kis m�regzs�k mondott. – Nem �rn� meg, arra pazarolni az id�t, hogy t�ged �tejts�nk!

-      Na �lljon meg a menet! – sz�ltam k�zbe. – � hagyott meghalni! – b�ktem Jason mellkas�ra. – �s most m�g nektek �ll feljebb? Az a baj, hogy nem veszem be els�re, hogy l�tezik valami olyasmi, amit m�g sosem l�ttam?

-      De j�… - s�hajtott Jason. – Egy hitetlen.

Felh�ztam a szem�ld�k�m.

-      M�gis mit gondolt�l? Hogy majd t�rdre borulok a nagys�gotok el�tt, �s kezet cs�kolok?

-      H�t, a lenne a minimum. – vigyorgott pimaszul a fi�. Bocs�nat, angyal. Vagyis… angyal-fi�. Ez milyen h�ly�n hangzott! Mindegy, a l�nyeg, hogy legsz�vesebben felpofoztam volna.

       Majd az angyal-fi� sokat mond� pillant�ssal az angyal-l�nyra n�zett. Annie meg�rintette a kezem.

-            Stevens. – mondja t�m�ren, Jason-re n�z.

-      Hogy micsoda? Beavatn�tok engem is?

-      Most, Nathaniel Harper, - kezdte �nnep�lyesen Annie, mik�zben kez�t a v�llamra helyezte. – visszak�ld�nk a F�ldre.

-      Ok�, ezt �rtem, de mi�rt?

-      Mert… khm… rajtad k�v�l�ll� okok miatt nem tudtad teljes�teni a Sors r�d szabott feladat�t. �gy pedig felborul az egyens�ly. Ezt ki kell ellens�lyoznunk valamivel.

Na nehogym�r! �n sz�vok, mert Jason elsz�rta?

-      Akkor, mi? Most �n fogok lent g�rizni?

-      Pontosan.

-      De mi a fen�t?

-      �rangyal leszel.

-      H�t ez remek! �s m�gis meddig?

-      Nem sok�ig. R�vid k�ldet�s lesz.

-      H�l’ Istennek!

-      Istennek ehhez semmi k�ze. – r�zta a fej�t Annie. – Egy Kasz�snak viszont ann�l ink�bb.

-      Egy Kasz�snak? Mit akartok m�g beetetni velem? �, v�rj, kital�lom! A H�sv�ti Nyuszi lesz a postagalambom!

Egyik�k sem v�laszolt.

-      J�l van, na! – mondtam. – Nem kell a fapofa!

Annie Jason-re n�zett, mindkettej�k arca unott volt.

-      M�g sokat kell tanulnia. – mondt�k teljesen egyszerre, �n pedig automatikusan h�tr�lni kezdtem, mikor azok ketten elindultak fel�m.

 

*  *  *

 

Meg�rkeztem, meg�rtettem, mehettem tov�bb. F�ldi id� szerint pontosan 5 h�nappal, 15 perccel �s 49 m�sodperccel a hal�lom ut�n visszak�ldtek.

Hogy mi t�rt�nt a hal�lom �s a k�ldet�sem megkezd�se k�z�tt? Az akkori szavaimmal �lve agymos�s. Most ink�bb a kik�pz�s �s felk�sz�t�s szavak k�z�l haszn�ln�m az egyiket.

�reztem, hogy zuhanok. Valahonnan magasr�l, valami m�ly fel�. A l�gellen�ll�s f�lelmetes hanger�vel jelzi, hogy k�sz�ni sz�pen, jelen van, �s m�g a saj�t r�m�lt ki�lt�som sem k�pes elnyomni a v�gtelennek t�n� z�g�st. Pedig igyekeztem hangos lenni.

A f�ldet�r�s viszonylag z�kken�mentesre siker�lt. H�t igen, palacsintak�nt nem sok haszn�ra v�ltam volna b�rkinek is. �gy sem �rtettem, mi�rt j� ez, de ki vagyok �n, hogy megk�rd�jelezzem a fels�bb utas�t�sokat?

Furcs�n �rz�ketlennek �reztem magam, annak ellen�re, hogy a l�t�somon k�v�l minden �rz�kemet t�k�letesen m�k�d�nek tal�ltam. Az is csak az�rt volt kiv�tel, mert nem mertem kinyitni a szemem. �szint�n f�ltem att�l, hogy megpillantsam, hogy vajon hova is ker�lhettem.

De a f�lelmeim n�h�ny pillanat alatt eloszlottak. A leveg�ben a nedves f� megnyugtat� illat�t �reztem, hallottam, hogy a t�volban egy locsol� spriccelte a vizet, a nyelvem hegy�n pedig… valami nagyon furcsa �zt �rz�keltem. V�r a sz�mban?

Arra k�vetkeztettem, hogy minden bizonnyal a becsap�d�somat siker�lt elb�n�znom �s r�haraphattam a nyelvemre.

Megnyugodtam.

�gy t�nt a b�ke sziget�re �rkeztem. Csend van �s nyugalom, nincsenek tal�n emberek sem…

De akkor…

Hallottam, hogy valami koppan mellettem a k�v�n. Nem mertem kinyitni a szemem. M�r megint. Az �n szerencs�mmel, ak�r egy mini-meteor csap�dhatott �pp akkor abba a csendes vil�gba.

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s