becks 18 mérleg budapestleövey klára sárga zene kosárlabda supernaturalgleedoctor who?! the killers linkin parkparamore3 doors down three days grace the ting tingsjensen ackles david tennant // angol <3
„Attól, hogy eddig minden ember meghalt, nem biztos,
hogy ezután is minden ember meg fog halni.”
/Immanuel Kant/
Öt évvel korábban
NATHANIEL HARPER
A környezetemben szinte mindenki – valami elképzelhetetlen, furcsa okból – oda van értem. A srácok szeretnek velem lógni, mert népszerű vagyok. A lányok szerint helyes vagyok, bár szerintem már maga a tény, hogy én vagyok a suli kosárcsapatának egyik legjobb játékosa (ezt egyébként szintén mások állítják) elég sokat nyom a latban. Nem mintha bármelyik indok kielégítő lenne a számomra. Sosem vágytam arra, hogy istenítsenek, és a jó ég tudja, mi mindent megtennék, ha a ranglétrán néhány fokkal lejjebb kerülhetnék. Csak ez sajnos nem így működik.
Nem félt a fellépéseken, nem félt a fiúktól, nem félt a megaláztatástól és nem félt attól, ha valami nem sikerült neki elsőre. Nem adta fel könnyen.
Nem, ő az a fajta lány volt, aki körül az egész világ forog – vagy legalábbis valószínű, hogy így hiszi magáról, sőt, ezt még mások is elhiszik neki – aki mindenben benne van, aki jól tanul, és aki, végül, de semmiképp sem a legutolsó sorban a cliffvalley-i középiskola pompomlányainak csapatkapitánya.
Csinos, de nem tökéletes, népszerű, de nem botrányos, eszes, de nem egy zseni.
Aleisha Stoner olyan lány volt, amilyen titokban – vagy épp nyíltan - minden gimis lány lenni szeretne.
Bár ahhoz kétség sem fért, hogy voltak bizonyos botlásai, tett olyan dolgokat, amik nem feleltek meg annak, amit az iskola „hierarchiájában” betöltött rangjánál fogva elvártak volna tőle.
De Aleisha ezúttal nem hagyta, hogy beleszóljanak az életébe.
"Üdvözletem, fiúk lányok, itt Hannah Baker beszél. Élőben, sztereóban. Ezúttal nincsenek bocsánatkérések, nincsen ellenvetés, és főleg, semmi kívűnságműsor. Remélem, felkészültetek, mert épp arra készülök, hogy elmesélljem nektek az életem történetét. Egészen pontosan, azt, miért is ért véget. Ha ezt most hallod, ha megkaptad ezt az édes kis dobozt, az azt jelenti, hogy a neved fel fog bukkanni, előbb vagy utóbb. Ífgérem. Miért is hazudna egy halott lány?"
A 17 éves Clay Jensen egyik nap az iskolából hazatérve furcsa csomagot talál a házuk küszöbén, melyen a saját neve áll. Miután felbontja, fény derül a tartalmára: 7 darab kazetta, és egy térkép, melyen különböző pontok vannak bejelölve. Az első kazettát meghallgatva hasít belé a felismerés: osztálytársa, Hannah Baker, aki néhány héttel azelőtt lett öngyilkos, egy üzenetet hagy hátra. Egy hosszú, hét magnókazettányi üzenetet, összesen 13 történettel. Mindegyik történet szerepet játszott az életében, mindegyik közelebb vitte ahhoz, hogy végül öngyilkos legyen. Mindegyik történet egy személyhez kapcsolódik, mindegyik személyhez el fog jutni a doboz, szép sorjában. Vajpn Clay miért kapta a dobozt? Mit követett el?
Jay Asher regénye több szempontból is egyedi, és zseniális. A kazettás megoldás és felépítés már elsőre elnyerte a tetszésem, és ahogy egyszerű, hétköznapi szavakkal tud mély, emberi érzéseket közvetíteni, olyanokat, amelyek mind megjelenhetnek egy tinédzser életében... az pedig valami fantasztikus. A csípős humor, a szarkazmus helyenként csak még szívszaggatóbbá tudja tenni a történetet, a kazetták pedig egyre csak fogynak, az olvasó pedig azt veszi észre: szurkol, hogy Hannah ne jusson el a 13-ig.
A Glee... Az egyik legkönnyebb, legélvezhetőbb, legszórakoztatóbb sorozat, amit mostanában láttam. Simán übereli a Vampire Diaries-t (nálam legalábbis, hát, ez van), de még sajnos a mostani Supernatural részeket is. Remélem, hogy a mai/holnapi SN rész már jobb hangulatú lesz, hisz, a srácok újra nyomoznak, és hé, lehet, hogy kinyírják Paris Hiltont!
De addig is, bemutatnám a Glee cast-ját, elképesztően tehetséges fiatalokkal, és gyááá, micsoda zene, és változatos, és vicces, és áááá, imádom!
it was a beautiful day. a single fragment of time, when he thought they'd be all right. bittersweet memories on, and underneath the surface, but the surface itself was mostly peaceful, happy, and seemed neverending. for one day, they could forget every mistake, every cheat, every threat, and all the bad things they'd ever done, or said. still, it was all that. but it just seemed to be last forever. because it ended.
it had to, it was meant to be. but it was just so much easier to leave everything behind. they lied to themselves, they lied to each other, but it was all so pleasant. in they thoughts, it did last forever. their mind was made up, they didn't want to change anything, and when the clock ticked it's lasts, they closed their eyes, and waited for the other, to go first. and though that moment was quite brief, unnoticable, for them, and for the world, still it meant everything. it was the end of something, but also the start, of something strange and new.
ezt a kis darabkát történelem órán alkottam. azért angolul, mert a padtársam németes, és egyébként fiú, szóval nem akarom, hogy azt higyje, valami szerelmes verset írok, vagy valami. úgy döntöttem megtartom, és ha szükség lesz rá, majd felhasználom. még mindig nem tudom, happy endet akarok-e, vagy nem. jó, mi?
10 post=világvége egy mesterien felépített oldalon
mi a tanulság? én vagyok felelős a globális felmelegedésért, a harmadik világ lakosainak éhezéséért, illetve csernobilért, sőt, még a szeptember 11-ei terrorista támadásokért is. ó je.
emellett pedig félelmetesen nagy szeretethiányom van, egyes emberkék különösen hiányoznak, még ha ez oly hihetetlen is, társas lény volnék, vagy mi a szösz, szóval egy kis reszpekt kéne az én fílingjeimnek is.
annál azért nem lehet nagyobb mutatvány, hogy a zsúfolt meki kellős közepén pici zsiráf fejreállítja a teli tálcát, sültkrumpli le, mindenki kuss. mindneki őt nézi. ő meg pirul, és krumplit szed.
de egyébként tudtátok, hogy ezek "szuperinteligens, génkezelt pirányák, mint a paradicsom"? én tudom. és fru is tudja. és böszi... ő az ötletgazda!