a hétvégém ugrott sajnos az én drága halacskámmal, de cserébe anyához megyek, akivel a szokásos őszi szüli-név-névnap hármast ünnepeljük majd, méghozzá szerencséer a tesómékkal együtt, akiket már nagyon hiányolok. ja, ez egy meglepetésbuli nekünk, de hát elég nagy meglepetés ez, főleg, hogy már mindketten tudjuk. xD de a szándék a fontos, meg hogy már hiányolom anyát is nagyon.

gondolom ilyen bográcsolós mifene lesz, bár rossz időt mondanak a hétvégére, de azért hátha.

meglepetés közben meglepetés hátán, olyan emberkék próbálnak velem megismerkedni, akikről sosem gondoltam volna (és itt jön megint az, hogy külső alapján ítélkezem, irgum burgum magamnak...). megöleltek, mellém ültek, örültek, hogy megyek velük futóversenyre. de ari.

valamint, a bennem cseppetsem szunnyadó fangirl épp örömtáncot jár, ugyanis csütörtökön már jön is az új SN évad, méghozzá Vampire diaries-zel együtt. és most hogy így belegondolok... a fene gondolta az első vagy második évadnál (fehér ruhás hölgy, bládi méri, vámpírok, vérfarkasok, trükkös, bohócok...) hogy idáig eljutnak. a békés ac/dc feelingű aláfestés eltűnt, sőt, semmilyen zene nincs mostanban, csak a score, kevesebb a könnyed poén, több az irónia, és hát van is miért. van viszont nekem Castiel is a drága Dean mellé, plusz Jo is visszatér az új évadban elvileg, szóval heppiness a maximumon!

Szerintem nem nagyon tudja senki elképzelni, milyen most nekem. Nem, most nem jön semmi költőien gyönyörűen megfogalmazott hattyú - vagyis inkább zsiráf (hé, annak is hosszú a nyaka!) - halála, boldog vagyok, heppi, szinte maradéktalanul. Persze, van, ami hiányzik. Sőt, inkább aki. És nem is teszek úgy, mintha nem hiányozna. De túl egoista lennék, azért, mert kicsit a boldogságom elnyomja a hiányokat? Hát, ez van.

A helyzet az, hogy már az idejét sem tudom, mikor jöttem haza utoljára mosolyogva az iskolából, úgy, hogy egész nap rajtam ragadt az a mosoly. De ez már a második ilyen nap, és még csak 4 napja járok oda! A kezdeti zötykölődés, összeismerkedés után már olyan könnyen megy minden! Persze, még most is kiskutyaként kell követnem valakit, hogy megtaláljam a matek termet, de ezen én is ugyanúgy tudok nevetni, mint ők.

Hangulat: high *.*

Zene: Pussycat Dolls - Hush hush

legyen már szeptember 10-e!

"when god is gone, and the devil's got hold, who will have mercy on your soul?"

jaj, pedig úgy megfogadtam, hogy nem írok nyávogós postokat, és most mégis...

talán túlzott egoizmusra vall, hogy azt szeretném, a régiek ne feljtsenek el neeem hogy egy-két hónap/hét/év, de három nap alatt? sokat kérek? sokat? igen, biztosan.

de nem véletlen nem volt sírás, nem véletlenül szarták le magasról. ahogy az sem véletlen, hogy mindnekinek csak az utolsó percben jutok eszébe, legyen szó bármiről.

a best friend díj halacskáé, továbbra is, imádlak baba, és kitartást a mesteri hármas fakt választáshoz!

ezeknek a magamból kiírásoknak már csak azért sincs értelmük, mert senki enm érti miről van szó. ugyehogyugye?

augusztus 29.
egy valamit tisztázzunk nagyon gyorsan: isten látja lelkem - vagy nem - aki ismer, tudja, nem vagyok egy kiöltözős csajszi. De ez most kifejezetten jólesett. Unokatestvérem esküvője volt az esemény, én pedig már egy hónappal előtte stresszben voltam, hogy úristen, mit veszek fel... drága Katie sietett a segítségemre, egy gyönyörűszép fekete, fehér pettyes ruhával. (L) még cipőt és hajpántot is vettem hozzá, minden passzolt, belefértem a ruhába, és bár erdetileg melltartó - too much details, i know, sorry - nélkül kellett volna felvenni, de tesókám tanácsára mégis vettem alá egy feketét, így olyan volt, mintha a ruha pántja lett volna. Persze, kaptam sok-sok bókot, a legtöbben biztosan - okkal, jogosan - ki nem néztek volna belőlem egy ilyet, dehát az istenért, fel kéne már nőni.

KÉPEK ÉS FOLYT. A BŐVEBBEN ALATT

augusztus 24.
kollektív nyáladzás a GG 2. évadának utolsó részeire halacskával. nyáj de jó volt! nem unalmas magunkról beszélni. amíg mi magunk nem unjuk, nincs gáz. a közönség véleményét meg szarjuk le, a barátok azért vannak, hogy mindent meghallgassanak.

Van viszont egy hatalmas keservem. Olyan szinten összeesküvőnek érzem magam, hogy az valami borzalmas. 

augusztus 22.
JDM for life!
ez egy meglehetősen rövidke bejegyzés lesz csupán, de tudom, úgysem látogatja még senki az oldalt, szóval végül is tökmindegy :D

tegnap láttam egy új film plakátját a villamosmegállóban, és drága Jeffrey Dean Morgan villantotta rám a csodálatos szemeit Uma Thurman és Colin Firth (akit amúgy szintén imádok) mellől. a film címe Férj és féleség. hát lol. már előre látom, hogy ez egy must see move lesz, és ki vagyok én, hogy ellenkezzek a must-tal?

Colint legutóbb a Mamma miában, JDM-et pedig a PS I love youban és a Supernaturalben (vincseszter papaaaa) volt alkalmam imádni, szóval itt a megfelelő alkalom, hogy újfent nyálat csorgassak az idősebb pasik után. amíg nem vagyok nekrofil, nem gáz, ugye?<br />
<br />
mostanában amúgy lesz egy csomó tök jó film! legalábbis, én várok egy csomót :D aztán, hogy jók-e, majd kiderül.

a mai napra talán a fun,fun,fun jelző passzolna a legjobban. egy nehéz kezdés (fél 11-es kelés... istenkém, olyankor már ébren vannak emberek??!) után egy jó nagy löketnyi angel-buffy adag (2-2 epizód, véleményezés, lejjebb) és némi főzőcskézést követően, sok-sok játék, majd irány surány, vagyis inkább a Westend <3 ahol a drága sunny-val találkoztam, for the very first time. már az odaút is nagyon exciting volt, főleg, mikor a négyeshatoson egy öregecske bácsi megszólított, hogy: "Mi van virágszálam?"... de csak odaértem, és ez a lényeg! megtaláltuk egymást, és... és igazából semmit nem csináltunk, és épp ez volt a buli. a körbe-körbe mászkálgatás eredménye volt, hogy sokadszorra is felfedeztük: jé, itt a vízesés, sőt, később még sikerült olyan helyet is találnunk, ahol még nem voltunk: a WC-t.