augusztus 29.
egy valamit tisztázzunk nagyon gyorsan: isten látja lelkem - vagy nem - aki ismer, tudja, nem vagyok egy kiöltözős csajszi. De ez most kifejezetten jólesett. Unokatestvérem esküvője volt az esemény, én pedig már egy hónappal előtte stresszben voltam, hogy úristen, mit veszek fel... drága Katie sietett a segítségemre, egy gyönyörűszép fekete, fehér pettyes ruhával. (L) még cipőt és hajpántot is vettem hozzá, minden passzolt, belefértem a ruhába, és bár erdetileg melltartó - too much details, i know, sorry - nélkül kellett volna felvenni, de tesókám tanácsára mégis vettem alá egy feketét, így olyan volt, mintha a ruha pántja lett volna. Persze, kaptam sok-sok bókot, a legtöbben biztosan - okkal, jogosan - ki nem néztek volna belőlem egy ilyet, dehát az istenért, fel kéne már nőni.

KÉPEK ÉS FOLYT. A BŐVEBBEN ALATT

Az este poén része, hogy kábé egy órán át szemeztem egy sráccal - akiről először megállapítottam, hogy baromi helyes, majd hogy tök úgy néz ki, mint Taylor Lautner, de még úgy is cuki - aki velünk szemben ült az asztalnál. A nagy koppanás akkor érkezett, mikor a vőfély nagy kedélyesen megszólalt, hogy akkor most mindenki ébressze fel a sok kajától már bizonyára alvó szerelmét, kedvesét, a srác pedig megszólalt: "Most hívjam fel? Már biztos alszik szegény..." Kopp...

Képek (EGÓÓÓ):








Az esküvő gyönyörű volt,. ahogy a menyasszony is, de nagyon hideg volt, így asszem egy megfázás befigyel majd a holnapi nap legkorábban. És bár előzetes becslések szerint ott aludtunk volna, és csak ma délután értünk haza, mégis eljöttünk. Most éppen hajnali három van, muszáj volt ezt megírnom, most viszont pizsilövés van, szép álmokat!