depresz-szió ^^2009.11.29. 19:39, Becky
azt hiszem, szerelmes vagyok. nem is: tudom, biztosra, százszázalékra. letagadni nincs értelme, mert jó érzés. nagyon-nagyon jó. de lehetne jobb is. mondjuk viszonozni, vagy észrevenni... de nem. oké, nem nyavalygok, elvégre én vagyok az, aki bebújik a kis csigaházába, és persze letagad mindig mindent, ami ezzel kapcsolatos, de azért, az isten szerelmére, talán nem nekem kellene kezdeményezni. oké, tudom, ódivatú vagyok, de nehogymár...
és hogy milyen érzés? mosollyal az arcomon alszom el, ha épp rá gondolok, és mosollyal ébredek, ha vele álmodtam.
mindig is utáltam a nyálas embereket. sajnálattal kell közölnöm, hogy tizenöt év kellett hozzá, h belőlem is nyálas ember legyen. könyörgöm, tegnap képes voltam sírni a kegyetlen játékokon... hol normális ez?
|