n�gy ,,

„Meghal. �s ha � nem lesz, �n se leszek.

 Hogyan lehetn�k �n, ha � nincsen...”

/Wass Albert/

M�r k�s� d�lut�n volt, mikor Dana-t egyik pillanatr�l a m�sikra egyszer�en teljesen ki�t�tte a gy�gyszer.

El�tte egyre laposabbakat kezdett pislogni, majd v�g�l elernyedt a teste, a feje pedig h�trabukott a hatalmas, felr�zott p�rn�ra. T�r�keny kis ujjai furcs�n g�rb�ltek be, mintha valami l�thatatlan dolgot markolna g�rcs�sen. A sz�j�nak sarkai kiss� felfel� h�z�dtak, mintha �lm�ban mosolyogna.

Annyira b�k�s volt, ahogy ott fek�dt. �gy �reztem, hogy most teljes biztons�gban van. �s ak�rmennyire is furcsa, azt gondoltam, – s�t, biztos voltam benne – hogy ez miattam van �gy. Igen, ez el�g egoista gondolat, de legal�bb az ami a sz�vemen az a sz�mon. Vagyis a fejemben. Ez az�rt csak sz�m�t valamit?

Abba a hitbe ringattam magam, hogy tal�n v�gre cselekszem valami j�t is. Hogy megsz�p�tem valakinek az �let�t. Hogy ez v�gre valami olyasmi, amit �n adok, de sz�vb�l, �s p�nzzel nem megvehet�.

�s �gy annyira m�s volt az �rz�s.

Furcsa volt visszatekinteni az emberi l�temre. Valahogy k�d�sen t�volinak, idegennek t�nt, m�gis minden perc�re eml�keztem.

Olyan volt, mintha egy film jeleneteire eml�kezn�k, amelyet olyan sokszor l�ttam, hogy m�r fejb�l tudom az �sszes sz�veg�t, de semmi nem k�t hozz�. A t�rt�net �s a k�pek nem a saj�tjaim.

De nem is maguk az eml�kek, hanem a hozz�juk tartoz� �rz�sek voltak hom�lyosak. B�r tal�n nem ez a j� sz� r�. Ink�bb csak… �t�rt�kel�dtek? Igen, azt hiszem ez �gy kell�en helyt�ll�.

Olyan bevillan�sok �s apr� momentumok ker�ltek el�t�rbe, amiknek akkor nem tulajdon�tottam t�l nagy jelent�s�get. Megd�bbent�, de hirtelen nagyon sz�pnek t�nt az utols� napom any�val. Pedig az azt�n valami olyasmi volt, amit mindig igyekeztem besuvasztani a „kellemetlen pillanatok” felirattal felc�mk�zett fi�kba.

Ez most m�gis el�m�szott onnan, �s szabadon lej�tszotta mag�t a fejemben. De sajnos el�g halv�ny �s r�vid eml�k volt csak, hisz nagyon kicsi voltam m�g akkor.

Azonban ahogy v�giggondoltam, hogy mennyire nagyon pr�b�ltam elmenek�lni a t�rt�ntek puszta gondolat�t�l is, hirtelen furcsa szor�t�st �reztem a gyomromban.

D�bbenten pillantottam le a hasamra, majd �szt�n�sen r�szor�tottam a kezem. A f�jdalom azonban csak nem akart megsz�nni, s�t egyre er�sebb �s er�sebb lett.

Ugyanabban a pillanatban �reztem, hogy Dana mocorogni kezd az �gy�ban. A mocorog�s tal�n m�g nem is a legjobb sz� r�. Szab�lyosan dob�lni kezdte mag�t az �gy�ban, k�zben halkan ny�sz�rg�tt.

�sszerezzentem, �s egy pillanatig k�v� dermedve n�ztem �t, majd �szt�n�sen felpattantam a karossz�kb�l, f�l� hajoltam �s a k�t v�ll�t szel�den, de hat�rozottan visszaszor�tottam az �gyra. Ezt k�vet�en el�g hamar lenyugodott, mintha csak valami kor�bban megijesztette volna, de k�s�bb elt�nt. Ezzel egyidej�leg a f�jdalom is elt�nt a gyomromb�l.

� �desen aludt tov�bb, �n pedig beleborzongtam a gondolatba, hogy mi lett volna, ha v�letlen�l kit�pi a karj�b�l az inf�zi�t. 

M�r j� p�r �r�ja �lhettem ott, �s n�ztem �t, ahogy pihen �s nem mozdultam. Nem ittam, nem ettem semmit, az�ta, hogy itt vagyok. Nem is �reztem sz�ks�g�t egyiknek sem. Viszont valahogy m�gis f�radt voltam. Nem �lmos, csak egyszer�en f�radt.

Az id� teljesen kiesett. Nem t�nt �gy, hogy v�nszorogna, vagy, hogy k�l�n�sebben sietne. Egy�ltal�n �szre sem vettem a m�l�s�t. Csup�n a lila s�t�t�t� f�gg�ny t�loldal�n dereng� f�ny egyre m�rs�keltebb mennyis�g�r�l k�vetkeztettem arra, hogy a Nap lemen� f�lben lehet.

�gy d�nt�ttem, sz�tn�zek egy kicsit a helyis�gben.

Miel�tt otthagytam volna Dana-t, m�g megbizonyosodtam, hogy minden rendben van-e vele, majd felkeltem a sz�kb�l �s felfedez��tra indultam a szob�ban. Nem kutakodtam fi�kokban, nem nyitogattam ki a szekr�nyajt�kat sem, nehogy olyasmit tal�ljak, ami esetleg nem tartozik r�m.

Ak�rmennyire is akartam, hogy minden titk�t megossza velem, nem g�zolhattam bele csak �gy a mag�nszf�r�j�ba. Nem lett volna helyes. Majd mindent elmond, amit akar.

Vagy nem.

Odas�t�ltam a hengerhez �s a benne �l� cseppnyi term�szetet szeml�ltem. Mennyire furcsa. Olyan volt, mint egy cser�pbe �ltetett n�v�ny; sz�momra t�k�letesen term�szetellenes.

A fa ugyanakkor gy�ny�r� volt. Sil�ny n�v�nytani ismereteim, ha akartak volna, sem tudtak volna a seg�ts�gemre sietni a fa fajt�j�nak meg�llap�t�s�ban, ugyanis – mint azt a jelz� is mutatja - el�gg� besz�k�ltek �s pontatlanok voltak. Tal�n ha annak idej�n kicsit odafigyelek biol�gi�n… De m�r k�s� b�nat. �gy h�t tudatlanul – de a tudatlans�gba teljes m�rt�kig belet�r�dve – �lltam az �vegb�ra el�tt.

Kisv�rtatva a k�v�ncsis�gom k�zelebb vonzott a b�ra lak�j�hoz, �n pedig a fekete kanap�t megker�lve engedelmesen l�ptem k�zelebb hozz�. A plafonon �tfut� �veghenger falain feltekintve egy kis k�t�ll�tr�t pillantottam meg, amely ott l�gott, az alja feltekerve, hogy ne �rjen le. Val�sz�n�leg azon �t lehetett kim�szni a tet�re.

T�n�dve n�ztem, hogy vajon hogyan lehet bejutni a b�r�ba, mikor felt�nt, hogy az egyik oldalon gumival leszigetelt sz�l� ajt� volt v�gva.

Nem engedtem a k�s�rt�snek, hogy kim�sszak a tet�re, pedig nagyon izgatta a fant�zi�mat, hogy vajon milyen is a kil�t�s fentr�l. Tal�n ha l�tn�m a v�rost, m�g azt is megtudn�m, hol is vagyok tulajdonk�ppen. Na, nem mintha ez olyan elk�peszt�en fontos lenne, de h�t az ember m�giscsak az�rt ember, hogy k�v�ncsiskodjon, nem igaz?

Miel�tt b�rmi butas�got csin�ltam volna tov�bb�lltam, a b�ra m�sik oldal�n l�v� �velt alacsony kis k�nyvespolc fel� indultam, de el�tte m�g egy pillant�st vetettem Dana-ra. Nyugodtnak t�nt.

Fels�hajtottam, majd �jra a polc ir�ny�ba fordultam, de akkor megakadt a pillant�som a kanap�n kinyitva, lapokkal lefel� fektetett k�nyv�n. Lehajoltam �rte, majd k�zelebb emeltem a szememhez, hogy el tudjam olvasni a c�m�t. A titkos kert.

Nekem semmit nem mondott a c�m, ahogy az �r� neve sem, �gy h�t visszatettem a k�nyvet oda, ahol tal�ltam, majd v�gre a k�nyvespolchoz s�t�ltam.

�letemben sem igaz�n voltam az a k�nyvmoly t�pus, a k�telez� olvasm�nyokat �ltal�ban megszereztem filmen, vagy r�vid�tve olvastam csak. �gy nem is tudom, mire sz�m�tottam, mikor v�gigj�rtattam a tekintetem a k�nyvek c�mein.

Nem ismerem, nem ismerem… V�rjunk csak… Austen? Shakespeare? 12 �vesen? Mi lesz m�g ezek ut�n? Tolsztoj?

Nem, azt nem tal�ltam.

A k�nyves polc el�tti kalandoz�somat k�vet�en a szoba m�sik sarka fel� indultam, �s r� kellett j�nn�m, hogy az ottani hatalmas polcon semmi sincs. Legal�bbis semmi olyasmi, ami egy gyerekszob�ba illene.

Volt viszont ott mindenf�le gy�gyszer, injekci�s t�k �s k�l�nf�le m�szerek, amikr�l m�g azt sem igaz�n tudtam meg�llap�tani, hogy hol kezd�dnek �s hol v�gz�dnek. Nemhogy m�g azt, hogy esetleg mire val�k.

Borzongva hagytam ott azt a sarkot �s �rkeztem meg a hatalmas fekete zongor�hoz. Nem igaz�n tudtam hangszerben gondolkodni, de ak�rmennyiben lemertem volna fogadni, hogy ez a darab rengeteget �rhet.

Mit�l vagyok ilyen okos? Hatalmas volt, csillog�ra pol�rozott �s cikorny�s arany bet�kkel valamif�le m�rka volt r��rva, amit a kev�s f�ny miatt nem tudtam elolvasni. Emellett l�tszott, hogy nagy becsben volt tartva, egy karcol�s sem volt rajta, �s m�g m�shol, ahol zongor�t l�ttam, mint p�ld�ul Liz h�z�ban, vir�gos v�z�t tesznek a tetej�re, itt csak egy sz�p mint�s lila ter�t�vel volt letakarva. Felhajtottam a tetej�t, majd an�lk�l, hogy b�rmelyik hangot sz�ra b�rtam volna v�gigsim�tottam a billenty�k�n.

Majd �sszerezzentem, mikor hirtelen meghallottam, hogy ny�lik az ajt�. Megp�rd�ltem a tengelyem k�r�l �s Elle-t l�ttam, ahogy az ajt�t r�snyire kinyitva bekukucsk�l. R�m n�zett, �n pedig visszan�ztem r�.

B�mulatosan megv�ltozott az arca. �jra tele volt rem�nnyel. Ez pedig jelent�s �nel�g�lts�g-hull�mot id�zett el� n�lam.

-      Alszik m�r? – form�lta ajkaival hangtalanul a szavakat.

Csak b�lintottam.

-      J�jj�n! – suttogta.

-      De itt kell maradnom! – feleltem ugyanolyan halkan. – Nem hagyhatom itt!

Az asszony azonban ellentmond�st nem t�r� szigorral megragadta a kezem, �s kih�zott a helyis�gb�l. Azut�n szembeford�tott a Dana szob�j�val, szemk�zti ajt�val.

-      Az lesz a te szob�d. – mondta, most m�r hangosan. – Itt leszel a k�zelben, �s legal�bb te is pihenhetsz egy kicsit. Ha b�rmire sz�ks�ged van, csak sz�lj. F�rd� a folyos� v�g�n,

-      Nagyon k�sz�n�m, de-

-      Akkor csak fogadd el. Elv�gre… hamarosan �gyis eld�l minden.

-      Ezt meg hogy �rti?

-      Megtal�lt�k a t�k�letes donort.

-      Tess�k? – r�ncoltam a homlokom. – Mikor lesz a m�t�t?

-      Holnaput�n.

-      Dana tud r�la?

Elle leszegte a fej�t.

-      M�g nem. �pp csak az im�nt telefon�ltak a k�rh�zb�l. De nem akartam fel�breszteni, hadd pihenjen v�gre.

B�lintottam.

-      Akkor tal�n nem lenne m�gis jobb, ha ott maradn�k-

-      Semmi sz�ks�g a h�sk�d�sre. – szak�tott f�lbe. - M�r a jelenl�ted is hatalmas �ld�s a sz�munkra. Ez�rt pedig nem tudok el�g h�l�s lenni.

Nem tudtam erre mit mondani, �gy csak biccentettem, mire Elle mosolyogva t�vozott.

Lenyomtam a r�zkilincset, �s benyitottam a szob�ba.

A villanyt nem oltottam fel, nem akartam, hogy a helyis�g k�lseje elvonja a figyelmem azokr�l a sokkal fontosabb dolgokr�l, amikkel most tele volt a fejem.

Az ajt�val szembeni hatalmas ablakon bevil�g�tott a Hold, ez�st�s dereng�sbe bor�tva az eg�sz szob�t. �rny�kokat �s vil�gos foltokat l�ttam csup�n. Odatapogat�ztam a legnagyobb s�t�t folthoz, abban rem�nykedve, hogy az lesz az �gy. Azt terveztem, hogy nem fogok aludni. �gysem voltam f�radt. Ruh�ban maradok, �s az �gyon �lve t�r�m majd tov�bb a fejem.

Lehuppantam az �gyra, de valami m�r volt ott. Valami kem�ny.

-      �ucs! H�, haver, n�zz m�r a feneked al�, miel�tt le�lsz valahov�! – ki�ltotta valaki.

Kitapogattam az �gyat magam mellett. A dolog, amire r��ltem valaki t�rde volt. Valaki �lt az �gyamon. A hangja f�rfihang, furcsa akcentussal besz�lt, amit nem ismertem.

-      H�, ne fogdos! – tiltakozott a hang tulajdonosa.

Az �jjeliszekr�ny alak� s�t�t folt felett megtal�ltam az olvas�l�mp�t, kis keresg�l�s ut�n m�g a kapcsol�j�t is. Ahogy felkattintottam, egyb�l arra fel� n�ztem, amerre kor�bban �lhettem �s megpillantottam egy sr�cot.

Annyi id�s lehetett, mint �n, r�vidre ny�rt fekete haja �s napbarn�tott b�re volt, vil�gosk�k farmert �s fekete kapucnis pulcsit viselt. �gy b�mult r�m, mintha valami r�met l�tna, de k�zben a sz�j�n ott bujk�lt egy furcsa, len�z� mosoly.

-      Mi van? – k�rdeztem mogorv�n.

-      N�pszer� volt�l a sulidban, igaz? M�sk�l�nben tuti reflexb�l megn�zn�d a fel�letet, ahov� le�lsz. Sosem lehet tudni. Rajzsz�g, rosszabb esetben r�g�.

-      Ki vagy te? – k�rdeztem, �s k�zben lej�tszottam a fejemben a kor�bbi besz�lget�semet Elle-el, h�tha eml�tette ezt a fi�t. Nem, nem eml�tette.

-      Sok nevem van. – vigyorgott b�szk�n.

-      Jaj, k�rlek! Ne gyere valami gyerekes filmes dum�val!

-      Nem, t�nyleg sok nevem van!

-      �rtem. �s hogy h�vnak?

-      �ltal�ban csak �gy, hogy „Gyere ide!”.

Felh�ztam az egyik szem�ld�k�m.

-      Most azt hiszed, vicces vagy, ugye?

G�nyosan nevetett. – Igen, pontosan azt hiszem. De ez most nem l�nyeges. Az�rt j�ttem, hogy sz�ljak, sipirc, vissza, oda, ahonnan j�tt�l. De nagyon gyorsan.

-      Tess�k?

-      Fentre.

Na persze, mintha ezt �n d�nthetn�m el. Am�g akartam volna, sem tudtam visszak�szni, de most, hogy m�r ide k�t�tt valami, mintha valami hatalmas vasmacsk�t k�t�ttek volna a l�bamra. Itt tart, �s nem mozdulhatok.

-      De h�t, nem mehetek! – ellenkeztem, majd r�d�bbentem, hogy egy t�k ismeretlen gyerekkel besz�lgetek, olyan t�m�r�l, amir�l neki elvileg fogalma sem szabadna, hogy legyen. �s k�l�nben is, ki vagy te, hogy visszazavarj?

-      Azt mondj�k, Afrik�ban a legrosszabb az oktat�si rendszer. Azok az okosok, akik ezt kital�lt�k, minden bizonnyal nem l�tt�k m�g az angyal-sulit Fent.

Megr�k�ny�dve b�multam r�. Mekkora az es�ly arra, hogy v�letlen�l v�lasztotta pont ezeket a szavakat? �s ha nem utalt vel�k az �n tudatlans�gomra, akkor hogy f�ggtek logikusan egybe a kor�bbi megnyilv�nul�saival?

Mikor els� megr�k�ny�d�semb�l siker�lt magamhoz t�rnem… akkor k�vetkezett a m�sodik. Mikor a m�sodikb�l is, megr�ztam a fejem, mintha azt hittem volna, hogy rosszul hallok, majd tettem egy fenyeget� l�p�st fel�.

-      Utolj�ra k�rdezn�m meg, ha lehet. Ki a j� fene vagy te?

-      Ez nem r�d tartozik. – fonta karba kezeit a mellkas�n, majd makacsul vizsg�lgatta az arcomat. - Ez csak Dana Stevens-re, �s r�m tartozik.

A sz�vem kihagyott egy dobban�st.

-      Ak�rmi is az, ha k�ze van Dan�hoz, akkor k�ze van hozz�m is! �n vagyok ugyanis az �-

Fogalmam sem volt, hogyan is akartam eredetileg befejezni a mondatot, an�lk�l, hogy az az „�n” szem�lyes n�vm�st, az „angyal” f�nevet �s a „lenni” ige egyes sz�m els� szem�ly� alakj�t haszn�ltam volna. De erre nem volt sz�ks�g. Kis betolakod�m ugyanis f�lbeszak�tott, m�g miel�tt od�ig juthattam volna.

-      Igen, igen, tudom, hogy angyal vagy. – legyintett unottan. - Csak tudod nekem meg van egy lerendezetlen �gyem Dana-val, �s nagyban megnehez�ted a dolgom. �pp ez�rt k�rlek m�g egyszer, ez�ttal sz�pen, hogy most r�gt�n h�zz sz�pen vissza a t�bbi angyalka k�z�, �s vissza se gyere, am�g nem v�geztem.

-      Mert k�l�nben mi lesz?

Nekem egy ilyen kis porba fing� j�tt-ment ne parancsolgasson. M�g a fenek�n van a toj�sh�j, jobb lenne, ha nem pattogna nagyon.

De � csak nyugodtan v�llat vont, pedig szinte biztos voltam benne, hogy a bennem tombol� f�ktelen harag – amire nem nagyon tal�ltam magyar�zatot, ak�rhogy is forogtak a kerekek az agyamban – ki�lt az arcomra is.

-      Akkor �n k�ldelek vissza. De a tested itt marad majd, azt pedig… hogy is mondjam… lakhatatlann� teszem, arra az esetre, ha m�g vissza akarn�l t�rni bele.

-      Ki akarsz �zni a testemb�l? – hitetlenkedtem.

-      Komolyan, mondom, ez a fi� egy sz�letett zseni! – r�h�g�tt pimaszul. - Mondd, ezt magadt�l fogalmaztad meg ilyen sz�pen? Vagy seg�tett valaki?

-      Mit mondhatn�k? – vetettem oda neki g�nyosan. - Mindig is volt tehets�gem. De azt hiszem, az nem az �n �rtelmi k�pess�geimet min�s�ti, hogy m�g mindig nem tudom, ki a franc vagy te… Vagy… v�rj egy kicsit? �, hogy �n milyen egy idi�ta vagyok! Hiszen m�r k�tszer r�k�rdeztem, – elgondolkoz� fejet v�gtam. – �s te nem v�laszolt�l r�. Ezek szerint Ausztr�li�ban sem lehet annyira j� az oktat�s. – v�gre r�j�ttem: az akcentusa ausztr�l, �s ezt most fel is haszn�ltam ellene. - Vagy csak nem szentelnek k�l�n figyelmet az agyilag visszamaradottaknak, mikor a sz�veg�rtelmez�st tan�tj�k.

-      Te nem vagy �pesz�.  – cs�v�lta a fej�t. - Tudod, hogy kivel sz�rakozol?

-      Egy d�livel. – vigyorogtam.

Erre elnevette mag�t.

-      Ebben igazad van. T�nyleg d�lr�l j�ttem. M�lyen d�lr�l.

Hirtelen �ssze�llt a k�p. Vil�goss� v�lt, mi�rt olyan b�tor.

-      V�rj csak… te egy… ugye te nem…

Tiszt�n visszhangzottak a fejemben Annie szavai:

-      Ne agg�dj m�r! Semmit�l nem kell tartanod. A F�ld�n szinte mindenkin�l er�sebbek vagyunk. – legyintett, mikor r�k�rdeztem, nem akarnak-e majd kiny�rni.

-      M�g az eln�kn�l is? – hitetlenkedtem, elkerekedett szemekkel �s az arcomra fagyott vigyorral.

Jason felnevetett – Az eln�k semmi hozz�nk k�pest.

-      Ez biztos? – k�rdeztem vissza.

-      H�t persze! – b�logatott. – Egyed�l a Kasz�sokkal �rdemes vigy�zni, de kiz�rt, hogy tal�lkozn�l eggyel. Nincs akkora peched!

Sokatmond� pillant�st vetettem Jason-re.

-      Jason. Te volt�l az �rangyalom. Miattad meghaltam. M�r hogy ne lenn�k peches?

Erre nem kaptam v�laszt.

-      De igen. – vigyorgott.

-      Honnan tudtad, hogy-

F�lbeszak�tott a mondand�m kell�s k�zep�n.

-      Nekem is van tehets�gem.

Ugye nem gondolatolvas�? J�zus, az mekkora pech lenne.

-      Sz�val te vagy a Kasz�s? Nagy K-val?

Megr�zta a fej�t.

-      Nem. �n egy Kasz�s vagyok. De ett�l f�ggetlen�l ugyan�gy nagy K-val.

-      �s mit akarsz-

�gy akartam befejezni a mondatot, hogy „Dan�t�l?”, de � megint k�zbev�gott. Egy k�vetkeztet�st m�r levontam: A Kasz�sok nem t�l j�l neveltek.

-      H�rmat tal�lhatsz…

Ugyan�gy tudta, mint �n, hogy tal�lgat�sra semmi sz�ks�g. El�g volt r�n�zni az �nel�g�lt k�p�re, �s m�ris l�ttam, hogy mi�rt van itt. B�r azt hiszem ez m�r puszt�n a foglalkoz�s�b�l is el�g nyilv�nval� lett volna.

-    Csak a testemen �t. – sziszegtem.

Egy ismeretlen �szt�n t�lt�tt fel olyan elk�peszt� d�hvel, amihez foghat�t nem s�r�n �reztem. Kis Kasz�s bar�tom felnevetett.

-    Milyen k�r, hogy az nem olyan k�nnyen kivitelezhet�.

-    T�nj el innen. – a hangom fenyeget�en csengett, �s az �rzelmek m�g�tt val�s elhat�roz�sok kezdtek sz�letni, m�gpedig arra vonatkoz�an, hogy mihez is kezden�k ezzel a kis ideges�t� mez�gazd�sszal, ha a kis terveivel egy�tt nem takarodik el nagyon s�rg�sen.

-    J�l van, na, nem kell k�tszer mondani! – ki�ltotta, a kezeit v�dekez�n maga el� tartotta, de az undok vigyor megint megjelent az arc�n.

-    De, �gy t�nik, m�giscsak kell.

Nem v�laszolt semmit, csak fenyeget�en n�zett.

-    Megmutassam, merre van a kij�rat, vagy megoldod egyed�l is? – k�rdeztem, mik�zben karba font k�zzel m�regettem �t az �jjeliszekr�ny mell�l.

-    Figyelmeztetlek. – kezdte, mik�zben felemelkedett az �gyr�l. – Ha k�z�m, �s az �gyfelem k�z� �llsz, nem csak �n fogok nagyon-nagyon megd�h�dni. A kis angyal haverjaid lenyakaznak, ha belesz�lsz a l�ny sors�ba. Ne t�gy semmi ostobas�got!

-    Ha az a sorsa, hogy meghaljon, meg fog halni. Ahhoz nem kellesz sem te, sem �n. – Pr�b�ltam logikusan �rvelni, k�zben elk�pzeltem, milyen Annie, ha nagyon-nagyon bed�h�dik. V�g�l arra jutottam, hogy ilyen esetben hamarabb haszn�ln�m a „nevets�ges” sz�t, mint a „f�lelmetes”-t a „r�miszt�”-t, vagy �ppen