h�rom ,,

„T�gy egy l�p�st sorsod fel�, �s �szre fogod venni,

hogy az is mozdul fel�d.”

/Selvarajan Yesudian/

DANA

M�r gyerekk�nt is ut�ltam a pesszimista embereket.

Sajnos �letem jelent�s r�sz�ben ilyenek vettek k�r�l.

�n szem�ly szerint mindig pr�b�ltam pozit�van gondolkodni. Hittem abban, hogy a sok rossz ut�n majd egyszer csak j� fog k�vetkezni, hogy majd a tengernyi k�nt �s szenved�st egy boldog, vid�m korszak k�veti majd, ahol mindig lesz ok a mosolyra. Hiszen v�gs�soron ez�rt �rdemes optimist�nak lenni.

Tal�n ez�rt is �r�ltem annyira, mikor az a Nathaniel nev� fi� gyakorlatilag az �gb�l pottyant a szob�mba. �gy �reztem, ez v�gre egy olyan esem�ny, amely tal�n kiegyenl�ti a rengeteg negat�v dolgot, ami az ut�bbi hetekben t�rt�nt velem.

Az eg�sz valahogy hihetetlennek t�nt. Olyan volt, mint azok a r�gi filmek, amiket egy�tt n�zt�nk any�val m�g azel�tt, hogy beteg lettem volna.

De azut�n, innen h�rom �ve �s �t h�napja diagnosztiz�lt�k n�lam a betegs�get.

Azok ut�n, amin kereszt�lmentem, a l�togat�m v�ratlan felt�n�se val�s�gos csod�nak t�nt. Mint egy furcsa, t�ls�gosan �l�nk �lom, egy t�nd�rmese, amely valahogy egyik pillanatr�l a m�sikra megval�sult. Hogy mi�rt lett �gy arr�l akkor m�g fogalmam sem volt, ahogy arr�l sem sejtettem semmit, hogy milyen k�vetkezm�nyekkel j�r majd.

Egy szomor�, komor napra �bred a vil�g a h�zon k�v�l. Annak ellen�re, hogy m�g csak d�lel�tt volt, az eget s�t�tsz�rke felh�k takart�k, az es�cseppek pedig egyenletes, megnyugtat� �temet vertek az ablakomon.

Egy vid�m, felszabadult, �r�mteli nap volt ez a h�zban. Az �n szob�mon k�v�l legal�bbis mindenk�ppen. Anya �s a kis hugic�m �t nap ut�n v�gre hazat�rhettek a k�rh�zb�l. Rajtam k�v�l mindenki, m�g a csel�dek �s a szak�csn� is lent voltak a nappaliban, hogy fogadj�k �ket.

Sajnos meglehet�sen bonyolult �s kock�zatos lett volna levinni engem is oda. Az inf�zi�tart� �llv�ny nem tartozik azok k�z� a dolgok k�z�, amiket t�l k�nnyen lehet mozgatni. Pl�ne akkor neh�z megoldani, ha valakihez k�tve van. Valakihez, akinek leuk�mi�ja van.

Persze, ez egy olyan kellemetlen dolog volt, amihez m�r t�bb�-kev�sb� hozz�szoktam – id�m volt r� b�ven – �gy nem voltam annyira szomor�. Rem�ltem, hogy id�vel majd �n is l�thatom a picit.

Az ut�bbi n�h�ny h�t azonban m�g a szok�sosn�l is meger�ltet�bb volt sz�momra. V�gre megtal�lt�k nekem a t�k�letes donort, az �t�ltet�s id�pontja pedig erre a h�tre esett.

Az id� k�zel sem volt el�g ahhoz, hogy hozz�szokjak a gondolathoz. Kezdetben nem �rtettem, mi�rt volt az a bizonyos d�tum olyan nagy hat�ssal az az�ta elm�lt id�szakra. De id�vel azt hiszem, meg�rtettem. Arra a k�vetkeztet�sre jutottam, hogy a bizonytalans�g sokkal k�nnyebb, egyszer�bb volt, hisz nem kellett amiatt a bizonyos nap miatt agg�dnom. De �gy, hogy napra, s�t �r�ra �s percre pontosan tudtam, mikor m�tenek majd, sokkal rosszabbul �reztem magam. Az �des bizonytalans�g a v�g�hez �rt.

Viszont azzal, hogy � megjelent, �jra �gy t�nt, m�g sincs minden k�be v�sve �s igenis van es�lyem, m�ghozz� sokkal t�bb, mint hittem.

M�r gyerekk�nt is ut�ltam a pesszimista embereket.

Sajnos �letem jelent�s r�sz�ben ilyenek vettek k�r�l �s ak�rmennyire is pr�b�lkoztam, id�vel bel�lem is az lett. Persze ez a folyamat �ltal�ban nem egyik napr�l a m�sikra megy v�gbe, de m�gis van egy bizonyos pont, ami igenis megv�ltoztat, megkeser�ti az �letet, egy pillanat, ami akkor �gy �rzed az eg�sz l�tez�sed �rtelm�t�l fosztott meg.

Ezek persze az adott pillanatban nagyon f�jnak. De ahogy m�lik az id�, t�bbnyire elt�rp�l az a sajg� �rz�s, amit az ember sz�v�ben hagy. El nem m�lik soha. Persze az is lehet, hogy csak �n voltam vil�g�letemben ilyen peches, tal�n m�sokkal nem �gy van. De igazs�g szerint ebben nem nagyon hiszek. Ha m�gis �gy van, akkor v�gleg kijelentem: az �let igenis igazs�gtalan.

NATHANIEL

�reztem, hogy egy puha, meleg k�z az arcomhoz �r, majd �vatosan a nyakamra cs�szik, kitapintva a pulzusomat. Ezt egy megk�nnyebb�lt s�hajt�s k�vette.

Kinyitottam a szemem. �gy sem l�ttam semmit, csak a vak�t� f�nyt fentr�l. Egy pillanattal k�s�bb a k�p kitisztult �s egy arc �szott be a l�t�sz�g�mbe, egy apr�, jellegzetes kis arc. A szemei a legfurcs�bb, de ugyanakkor leggy�ny�r�bb szemek voltak, amiket valaha l�ttam – k�l�n�s, ac�lk�k sz�nben csillogtak. Az orc�ja kicsit piros volt, de a b�r�nek t�bbi r�sze s�padt feh�r. A haja pedig nem is l�tszott ki fekete-feh�r kock�s fejkend�je al�l.

N�h�ny centir�l b�mult engem. Mosolygott, de ugyanakkor furcsam�d f�radtnak, betegnek l�tszott. Nem is gondoltam, hogy ilyenaz, ha valakinek leuk�mi�ja van. M�gis tele volt �lettel. Az alkaromra t�maszkodva feltoltam magam, majd t�r�k�l�sbe helyezkedtem a k�v�n.

-      Szia! – k�sz�nt hatalmas mosollyal. – Dana Stevens vagyok! – A neve megkongatott bennem egy harangot.

Hozz� k�ldtek.

-         Szervusz, Dana. – viszonoztam a k�sz�n�st �s hunyorogva fel� ny�jtottam a kezem. – A nevem Nathaniel.

Er�tlen�l megszor�totta a kezemet. A b�re j�ghideg volt. – Nagyon �r�l�k, Nathaniel! – nevetett

�gy n�ztem a l�nyra, mintha k�s�rtetet l�tn�k.  Bizonytalanul fel�ltem, k�zben a tark�mat d�rzs�lgettem a kezemmel. Lassan k�r�ln�ztem, k�zben kicsit elsz�gyelltem magam. �gy, hogy nem fenyegetett m�r a hal�l, hanem sz�pen t�lestem rajta, a szol�d �larcom, amit �letem utols� heteiben �lt�ttem magamra darabokra t�rt, �s el�bukkant m�g�le a val�di �nem.

A val�di �nem minden egyes porcik�ja irt�zott ett�l az eg�szt�l �s a legutols� dolog, amit akartam, az egy kisl�nyka pesztr�l�sa volt. Hi�ba az angyali agymos�s, hi�ba magyar�zt�k el t�bbsz�r is, sz�jbar�g�san, hogy mi mindent kell majd megtennem, �s hi�ba egyeztem bele, most m�gis a pokolba k�v�ntam az eg�szet. Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek a helyzettel, hisz arra nem igaz�n kaptam utas�t�st, hogyan b�jcsevegjek egy t�z… - �sszer�ncolt homlokkal v�gign�ztem a kisl�nyon – na j�, tal�n tizenegy �ves k�ly�kkel.

Sosem volt kisebb testv�rem, a gyerekeket egyenesen ut�ltam.

Ett�l f�ggetlen�l volt benne valami, ami megfogott. Rettenetesen er�s volt a kisug�rz�sa, hihetetlen, megfoghatatlan energia �radt bel�le, ami addig sosem tapasztalt melegs�ggel t�lt�tt el. „A K�tel�k.” – mondta Annie.

�, remek, m�r ezt is felismerem.

Valami azonban nem volt rendben Dana-val. L�tszott rajta, hogy nagyon beteg. 

Itt kell maradnom. De hogy mi�rt? �s ez vajon j� Dana-nak? �s...? Nem, a k�rd�sekb�l b�ven el�g volt m�ra. Ha �gy folytatom, ott alszunk.

Az elm�lked�semet hangos bippeg�s szak�totta f�lbe. Dana is �sszerezzent, majd fels�hajtott �s h�trapillantotta v�lla f�l�tt.

A szoba hatalmas volt. A falai halv�nys�rg�k, az egyiket szinte teljes eg�sz�ben hatalmas, s�t�tlila f�gg�ny�k fedt�k, amik val�sz�n�leg ablakokat rejtettek.

A helys�g k�zep�n egy sz�nes szikl�kkal k�rberakott k�rben f�ld volt, a f�ldb�l pedig egy fa n�tt ki. Az eg�szet egy �veghenger �lelte �t, melynek a teteje a plafonon kereszt�l haladva eg�szen a tet�re ny�lt ki. Onnan �radt be a f�ny, amely sejtelmes hom�lyba vonta az eg�sz szob�t.

A henger k�r�l az egyik oldalon �ves fekete b�rkanap� foglalt helyet, mely a henger fel� n�zett, a m�sikon pedig egy ugyanolyan kecsesen �velt k�nyvespolc �llt, t�bb sz�z sz�nes k�nyvvel. Egy gyerekszob�ban v�kony mesek�nyvekre sz�m�t az ember, de Dana szob�j�ban ink�bb t�bb sz�z oldalas k�tetek sorakoztak egym�s mellett a di�fa polcon.

A k�nyveken l�tszott, hogy gazd�juk haszn�lja �ket. Nem �gy a lef�gg�ny�z�tt ablakkal szemk�zti sarokban �ll� szekr�nyen sorakoz� bab�kat, vagy a hatalmas babah�zat. Biztos voltam benne, hogy ha nem egy gazdag csal�dr�l lenne sz�, szobal�nnyal meg minden, akkor vastag porr�teg, s�t ak�r p�kh�l� is fedhetn� a sz�pen megmunk�lt, minden bizonnyal k�zzel elk�sz�tett �ri�si j�t�k�p�letet �s lak�it.

A m�sik sarokban egy hatalmas, gy�ny�r� zongora �llt, el�tte alacsony kis paddal, szint�n fekete b�rbor�t�ssal.

Majd hirtelen r�j�ttem, hogy ha kivenn�nk a j�t�kos sarkot, az eg�sz szoba olyan lenne, mint egy feln�tt�. �gy t�nt, �j �rtelmet nyer, a „Neked nem volt gyerekszob�d?” k�rd�s. Sz�momra mindenk�ppen.

A hengeren t�l, a fal mellett ott �llt Dana �gya, egy hatalmas francia�gy. �s akkor felt�nt, hogy ez m�gsem egy �tlagos szoba, mert volt ott valami, amit a kanap�t�l �s a kanap�t�l nem l�ttam eddig.

Az �gy mellett bonyolultn�l bonyolultabb szerkezetek �s masin�k sorakoztak. Villog�, csipog�, feh�r, h�v�s, k�nyelmetlen orvosi m�szerek. Inf�zi� �llv�ny. A hideg kir�zott az eg�szt�l.

�s az eg�sznek a kell�s k�zep�n ott �lt Dana. Sz� szerint �lt. A nagy �gyban, vastag paplan �s gondosan felr�zott p�rna k�zt, vil�gosk�k pizsam�ban. Ez�ttal kend� n�lk�l.

Sz�gyellem, mennyire megd�bbentett mikor megl�ttam. Kor�bban csak a szemeit figyeltem, az arc�t, hisz olyan k�zel volt, de mikor a bippeg�sre h�tr�bb h�z�dott, �s �jra r� figyeltem, szinte sokkolt a felismer�s. Egy�ltal�n nem is volt haja. Kopasz kis feje ak�r csak egy s�padt labda, amelyre egy gy�ny�r� szemp�rt, finom orrot �s egy l�gy �v� sz�jat tettek. �s a sz�ja most lefel� g�rb�lt, ahogy megl�tott engem.

-      Bocs�nat. – mondtam halkan. – Szeretn�d, hogy kimenjek?

-      Nem, dehogy! – ellenkezett hangosan. – Sz� sincs r�la. �r�l�k, hogy itt vagy! – Odas�t�ltam az �gy�hoz, �s le�ltem az inf�zi�s �llv�ny mellett �ll� karossz�kbe. - Tudod, - folytatta halkabban. -  nem t�l gyakran l�togatnak meg. – Az utols� mondatot m�r csak suttogta, mik�zben bizalmasan k�zelebb hajolt hozz�m. – Szerintem f�lelmetesnek gondolnak.

El�llt a szavam. Nagyon megd�bbentem, hogy ilyenek j�rnak a fej�ben. De �ppen hogy kezdtem feldolgozni a hallottakat, Dana elnevette mag�t. Erre �n is elmosolyodtam. Milyen �des kisl�ny.

�s m�r akkor �reztem, hogy hozz� tartozom. Ez valami olyasmi volt, ami hirtelen j�tt �s meg sem pr�b�ltam meg�rteni. Nem is �reztem sz�ks�g�t, hogy meg�rtsem. Teljesen term�szetesnek �s mag�t�l �rtet�d�nek hatott az eg�sz.

Hogyan fogom megmenteni? A k�rd�s is, annyira hirtelen �rkezett. A m�sik csak k�s�bb k�vette: Meg kell mentenem?

-      �s akkor t�nyleg te vagy az? – �rdekl�d�tt udvariasan leplezett k�v�ncsis�ggal.

Milyen furcsa… Ennyi id�sen m�sok barbie-znak, �s �dess�get k�vetelnek. Norm�lis az, hogy ennyire �retten viselkedik? Vagy csak �n �t�ltem meg rosszul a kor�t…

Na de ennyire?

-      Kinek kellene lennem? – mosolyogtam r�.

-      H�t tudod… Te vagy az �rangyalom. – mondta.

Mintha valami teljesen mag�t�l �rtet�d� dolgot k�z�lne.

Kis id�be tartott, mire a leesett �llamat felvakartam a sz�nyegpadl�r�l, majd �jra r�gz�tettem a hely�n. Nem tudtam, mik�nt kell reag�lnom az ilyen helyzetekben. Nem kaptam semmif�le angyal-k�dexet, sem h�zirendet.

-      Igen. Azt hiszem. – pr�b�ltam meggy�z�en mosolyogni.

-      Nagyon-nagyon r�g�ta v�rok m�r r�d. – suttogta, a szemei boldogan csillogtak.

Hanyadszorra is hallom ezt ma? Vajon meddig fogom m�g sz�molni? Matekb�l sosem voltam j�.                                                                     

-      Most itt vagyok. - mondtam halkan, �s esetlen�l a takar�j�ra helyeztem a kezem.

Az eg�sz d�lut�nt v�gigbesz�lgett�k Dana-val. Id�nk�nt ben�zett hozz�nk a szobal�ny, Am�lie, hogy lecser�lje az inf�zi�t vagy �telt hozzon neki �s egyszer m�g Elle is megl�togatta �t, a d�lut�ni gy�gyszradagja ut�n.

Rengeteg mindent megtudtam Dana-r�l.

Tizenk�t �ves volt. H�rom �ve diagnosztiz�lt�k n�la a leuk�mi�t, az�ta az �lete gy�keresen megv�ltozott. Mag�ntan�rn�l tanulja azt, amit a t�bbi gyerek az iskol�ban, nagyon ritk�n mehet csak ki a lak�sb�l, �s b�r csontvel�donort m�r tal�ltak neki, az �t�ltet�s m�g nem t�rt�nt meg.

Az ut�bbi h�rom �v rendk�v�l megterhel� volt sz�m�ra, de �gy l�ttam, hogy nagyon kitart� �s hatalmas �lni akar�s van benne.

-… �s ha megvolt a m�t�t, ut�na kell m�g v�rnom p�r �vet, hogy megl�ssa a doki, hogy sikeres lett-e a m�t�t. Ut�na pedig ugyan�gy �lhetek majd, mint a t�bbiek.

-      Az  mikor lesz? – k�rdeztem k�v�ncsian.

-      M�g nem lehet tudni. De rem�lem, hogy nagyon hamar. M�r kezdem unni a Harry Pottert. – mutatott az �jjeliszekr�ny�n sorakoz� k�nyvsorozatra.

Nem igaz�n voltam k�pben a kis var�zsl�tanonc sztorij�t illet�en, - az addig elk�sz�lt filmekhez volt csak szerencs�m – �gy kiss� meglepett, hogy milyen vaskosak is azok a k�nyvek.

-      H�ha. – ny�gtem ki v�g�l. – H�nyszor olvastad el �ket?

K�vette a pillant�som, �s odany�lt a legfels� p�ld�ny�rt. Annyira vaskosnak t�nt, olyan neh�znek az � kis t�r�keny kez�hez k�pest, hogy egy pillanatig k�zdenem kellet, m�g legy�ztem a k�nyszert, ami arra b�ztatott, hogy ny�ljak �n magam a k�nyv�rt, h�tha � nem b�rja el. De v�g�l elhallgattattam az �szt�nt �s rezzen�stelen arrcal figyeltem, ahogy a gerinc�n�l megfogja, majd fel�m ny�jtja a k�tetet.

-      Ez jelent meg legut�bb, ezt tizen�tsz�r. A t�bbit k�r�lbel�l huszonh�tszer. M�r nem is nagyon sz�molom.– vigyorgott.

Elismer�en f�ttyentettem, de ugyanakkor rossz �rz�s t�lt�tt el.

�n szem�ly szerint di�kk�nt mindig �r�ltem, ha hi�nyozhattam az iskol�b�l. Sosem vettem komolyan az eg�sz tanul�sos miz�ri�t, nem volt r� sz�ks�gem, �gyis �r�k�ltem volna ap�m vagyon�t.

De a gondolat, hogy b�rmilyen m�rt�kben el legyek szigetelve a t�rsaimt�l h�tborzongat� volt. Egy mag�ntan�r nem adhat tapasztalatot, �s nem lehet a bar�tod sem.

Arra gondoltam, hogy milyen j� dolog, hogy Dana ilyen komoly �s ilyen �retten gondolkodik. �gy tal�n nem lesz annyira furcsa sz�m�ra, ha egyszer �jra kil�phet a vil�gba.

-      Ilyenkor mire gondolsz? – k�rdezte hirtelen Dana f�lbeszak�tva a mereng�semet.

-      Te-tess�k? – Megr�ztam a fejem, hogy vissza tudjak t�rni a F�ld nev� bolyg�ra.

-      �szrevettem, hogy gyakran v�gsz ilyen muris k�pet. – kuncogott. - Olyan, mintha valamin nagyon agyaln�l.

Ennyire l�tszik?