- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
SHE'S BEING PULLED FROM THE OPPOSITE SIDE
blame it on the wrong crowd
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Nagyszerűnek, már-már felemelőnek mondható az a hihetetlen élmény, amit az okoz, hogy láthatom az új évezred csodáit. Ez a generáció a maga nemében egyedülálló (ha csak a világunkban végzett pusztításuk mértékét vesszük figyelembe, már az maga is kész szenzáció, nem igaz?). Persze, nem mintha én különösebben izgultam volna az ilyen borzalmas dolgokra, mint például ez a fránya globális felmelegedés és barátai. Nem, engem valami egészen más hozott lázba. Hisz, azért valljuk be, az emberiség fejlődése nem csak az ózonlyuk nagyságában és a női ruhadarabok méretének jelentős csökkenésében mérhető. Ami számomra a legnagyobb előnye volt ennek az egész századnak, az a technika. Persze, nem vagyok egy hacker, de azért egy magamfajta fickónak is haladnia kell a korral. Még laptopom, sőt, mobilinternetem is van. Ne nevess, tényleg. Mondom: tényleg. Betűzzem, vagy mutassam, esetleg… mondjam… ja már, mondtam. De csak nem érted. Mély sóhaj szabadul fel a mellkasomból. Komolyan, csodálom, hogy tudsz egyáltalán olvasni.

És tudod mit? Mostanában az köt le, hogy online nézegetem az áldozataimat. Te a netről rendeled a legújabb könyvet, vagy ruhát, koncertjegyet, nekem pedig az internetes chatszobák jelentik a legnagyobb vadászterületet. Ha jól belegondolsz, nem is olyan röhejes az egész, mint amilyennek elsőre tűnik. Oké, de, nagyon röhejes, ha-ha-ha. De ez valahol érdekes. Kihívást jelent, és egyúttal egy szűrő is. Csak a rosszakat esszük meg. Szemtől szemben tudom használni a képességem, megállapítom, hazudik-e, vagy sem, de úgy, hogy egy monitor választ el a kiszemeltemről, még az is nagy feladatnak tűnik, hogy eldöntsem, vajon most hot_youngBRUNETTExxxCH!CK egyáltalán valóban nőnemű-e. Igen, jól látod, rendkívül sok szabadidőm van. Tudod, a vak randi elég mókás tud lenni, ha úgy végzed, hogy valami semmirekellő lúzer vére csorog le az torkodon.

Amint megismertem online az illetőt, és megbizonyosodom róla, hogy nőnemű (igen, határaim és gátlásaim még vannak, köszönöm szépen) nekiállok az elemzésnek. Vajon miről hazudik, milyen ember lehet, mennyire megbízható, és többek között, hogy megérdemli-e, hogy elszívja mások elől az oxigént. (Túlnépesedés van, gyerekek. Nem tűnt fel?) Azért emberismerőnek is elég jó vagyok, így hát ezt nem olyan nehéz kivitelezni. Ha úgy döntök, hogy értelmes, értékes ember, akinek van helye a világon, megbeszéljük a randit, de nem megyek el. Hisz egyrészt elkerülhetem az olyan fura, és főleg bazira idegesítő kérdéseket, mint például „Úristen, mitől ilyen piros a szemed? Ez ugye nem fertőző?” illetve, egy nagyon hasznos, és használható leckét kapnak tőlem: „Ne randizz interneten megismert, sosem látott emberekkel, mert lehet, hogy nem olyan jó fejek, mint Evan Roberts, és megölnek/megerőszakolnak.” Az pedig szívás lenne. Főleg, ha egy másik vámpír is vadászik a hálózaton keresztül. Érteeeed? Szívás… ha-ha-ha.

Ha pedig rosszfiú (vagy lány, bár azokból kevesebb van) akkor találkozunk velük, majd rövid csevegés után megesszük őket. Hé, te ott! Te pontosan beleférsz a rólad alkotott képbe. Te vagy a szerencsés, aki kijuthat a szigetről… a túlélő, a közönség kedvenc… a Megasztár.
Persze, azt meg kell hagyni, gyönyörű vagy. Ahogy ülsz ott abban a gyönyörű pánt nélküli feszes piros ruhában, kecses vékony bokáid a szék alatt keresztezve, mint egy igazi úri hölgy. Zavartan beletúrsz hosszú szőke hullámos hajadba, mely olyan lazán és elegánsan omlik a válladra, majd a csuklódra csatolt vékonyka karórára pillantva ideges sóhajtással konstatálod, hogy „A csudába, még mindig nincs itt huncutFIÚ-1926.” Hát igen, a csudába. A bárpult mögül lesek rád éppen. Idegesen fészkelődsz, és van is okod rá, gondolom, érzed te is, hogy figyellek. A szemem rajtad tartom, majd érdeklődve oldalra döntöm a fejem, és azt mérlegelem, vajon tényleg megérdemled-e a ma estét. Nem, nem a halál részét, azt már réges-rég átgondoltam… hanem hogy pont engem láss életed utolsó perceiben. Megérdemelsz te engem, aranyom? Nem hiszem. Ami azt illeti, elég sáros vagy. Nyomoztam utánad egy kicsit (khm, unatkozó vámpírunk egy alkalommal véletlenül dekódolta a rendőrségi rendszerhez tartozó oldalt) és egyik sem megbocsájtható bűntett. És itt nem elsősorban a prostitúcióra gondolok, mert hát, istenem, a legősibb foglalkozás… de a kiskorú bántalmazása és a 8 napon túl gyógyuló sérülések okozása… az azért már kicsit megdobja ezt az egészet.

Úgy döntöttem, megérdemelsz. Feljebb tolom az orromon a napszemüveget, majd lassú léptekkel kilépek a bárpult takarásából, te meglátsz, bizonytalanul felém pillantasz, majd mikor látod, hogy feléd tartok, elmosolyodsz, és magabiztosan kihúzod magad.
Sietve kérek elnézést a késésért, forgalmi dugóra hivatkozom, te pedig megrázod a fejed könnyedén, elpirulsz, majd kijelented, semmi baj.
Megjelenik a pincér az itallappal, te bort rendelsz, én semmit, de még csak szóvá sem teszed. Nem csak egy beteg állat vagy a felszín alatt, de még hülye is. De most tényleg, sosem gondolkoztál, mire utalhat a nevemben az 1926? Biztos a körzetszám, vagy az irányítószámom végződése, mi? Szőkék… Vannak kivételek, de egyesek éppen csodálatosan beleillenek a sztereotípiába. Rá sem kérdezel a napszemcsire sem. Szerinted, normális, ha az ember éjjel napszemüveget hord? Hát mert szerintem nem. Bájos, ahogy a kezeiddel gesztikulálsz, miközben a munkádról beszélsz. Valami bizsereg a fejemben, ahogy kiejted a „könyvelő vagyok egy cégnél” szavakat. Hazudsz. Elmosolyodom, és várom, hogy kihozzák az előételt, közben pedig a szemem a nyakadon halványan kéklő erecskén pihentetem. A desszert lesz az igaz.
Sablon, alapcsevegés, tökélyre fejlesztve.





megjegyzés: jaj, első játékom Liniveeel <3
zene: Sigur Ros - Saeglopur
szavak száma: 827