egy ,,

„Att�l, hogy eddig minden ember meghalt, nem biztos,

hogy ezut�n is minden ember meg fog halni.”

/Immanuel Kant/

�t �vvel kor�bban

NATHANIEL HARPER

A k�rnyezetemben szinte mindenki – valami elk�pzelhetetlen, furcsa okb�l – oda van �rtem. A sr�cok szeretnek velem l�gni, mert n�pszer� vagyok. A l�nyok szerint helyes vagyok, b�r szerintem m�r maga a t�ny, hogy �n vagyok a suli kos�rcsapat�nak egyik legjobb j�t�kosa (ezt egy�bk�nt szint�n m�sok �ll�tj�k) el�g sokat nyom a latban. Nem mintha b�rmelyik indok kiel�g�t� lenne a sz�momra. Sosem v�gytam arra, hogy isten�tsenek, �s a j� �g tudja, mi mindent megtenn�k, ha a rangl�tr�n n�h�ny fokkal lejjebb ker�lhetn�k. Csak ez sajnos nem �gy m�k�dik.

Egy�bk�nt, magas vagyok �s sportos, barna szem� �s vil�gosbarna haj�. Gazdag csal�db�l sz�rmazom, �s elk�nyeztetett vagyok. T�ls�gosan is. Ami pedig a legborzaszt�bb az eg�szben, hogy ez senkit sem zavar, csak engem.

M�r az idej�t sem tudom, mikor kellett utolj�ra k�zdenem valami�rt. Az olyanoknak, mint �n, minden egyszer�en csak az �l�be hullik, �s ezt nem tartom igazs�gosnak. Ez abszol�t nem fair, nem csak velem, de azokkal szemben is, akiknek kevesebbet ad az �let.

H�nyan sajn�lnak ez�rt? Fogadni mern�k, hogy senki.

Nem �lek titkos �letet, nincsenek nagy, r�g�ta d�delgetett �lmaim a j�v�re n�zve, �s b�r igyekszem k�t l�bbal a f�ld�n �llni, ez m�gsem j�n �ssze mindig. Gyakran kiborulok, �s ahhoz k�pest, hogy fi� vagyok, el�g sokszor tal�lom magam a depresszi� hat�rmezsgy�j�n, n�h�ny centire att�l, hogy �tzuhanjak a S�t�t Oldalra. Azt hittem, ez csak a csajokra jellemz�. Ha pedig ezt megpr�b�lom a sr�coknak, vagy a bar�tn�mnek elmondani, �ltal�ban csak nagyokat pislognak, mert nem �rtik, vajon mi bajom lehet.

Az �rz�seimet ut�lom kimutatni, mert senki nem k�v�ncsi r�juk, �s b�r id�r�l-id�re n�ha �jra megpr�b�lkozom vele, nem igaz�n j�rok sikerrel.

Tal�n �ppen a felsoroltak ismeret�ben mondhatja b�rki, aki valamennyire ismeri sorsom tov�bbi alakul�s�t, hogy egy szavam sem lehet, panaszkod�sra okom nincs, hiszen id�vel mindent megkaptam, amire v�gytam. De ez azzal j�rt, hogy mindent el is vesztettem, amim addig volt.

M�gsem vagyok benne biztos, hogy b�rmit is megb�ntam, b�r, ha �szinte akarok lenni magamhoz, nem is igaz�n az �n d�nt�seimen m�ltak a k�s�bb t�rt�ntek. Ez pedig egy r�szr�l megnyugtat, jelezv�n, hogy ha akartam volna, sem tudtam volna semmit megv�ltoztatni, m�sfel�l viszont zavar a puszta gondolat, hogy a Sors m�gis l�tezhet, �s hogy el�g rendesen bele is dum�l az �let alakul�s�ba. Innent�l pedig �rv�ny�t veszti a „Mindenki maga sors�nak kov�csa” mond�s. Na nem mintha t�l gyakran haszn�ln�k ilyen b�lcess�geket, csak �pp szerettem, ha lehet�s�gem ny�lik valami megc�fol�s�ra. Igyekszem minden ilyen lehet�s�get megragadni, mondhatjuk, hogy fogadom a magas labd�kat.

Minden azon a furcs�n t�k�letesnek indul�, �s furcs�n t�k�letlen�l v�gz�d� napon kezd�d�tt.

Vannak helyek, emberek �s �rz�sek, amik k�l�n�sen beleiv�dnak az ember tudat�ba. Ahogy az eml�kek k�pesek egy-egy illat, vagy l�tv�ny hat�s�ra el�nteni minket, ugyan�gy vannak fontos pillanatok, melyeket m�s momentumokhoz, dolgokhoz, ak�r sz�nekhez, szagokhoz, s�t emberekhez tudunk kapcsolni.

Tiszt�n eml�kszem, hogy aznap egy gy�ny�r� tavaszi nap volt. Kint a parkban a madarak csiripeltek, k�r�l�tt�nk gyerekek j�tszottak, a vid�m v�rosi emberek pedig ezt a napszakot v�lasztott�k, hogy b�szme nagy p�r�zon tartott fajtiszta vad�llataikat s�t�lni vigy�k. Unott �nel�g�lts�ggel d�ltem h�tra a rendk�v�l puha – �s m�g ann�l is dr�g�bb - kasm�r pokr�con �s b�multam fel az �gre.

Mellettem a gimi legd�g�sebb csaja, Liz Crawford �lt, ugyanolyan unatkozva, mint �n. Hogy ez mi�rt volt ennyire meglep�? Mert ez egy randi lett volna. Na nem mintha annyira ismerkedni akartunk volna, csak �ppen ez �gy volt szok�s: A legmen�bb l�ny �ltal�ban a legmen�bb sr�ccal j�r egy�tt. Az ut�bbi vagyok �n.

Igaz, sosem hajtottam a c�mre, deh�t k�r�s n�lk�l nekem adt�k. Ki voltam �n, hogy megk�rd�jelezzem a k�z�ss�g d�nt�s�t?

-      N�zd, de j�pofa! – ki�ltottam fel hirtelen egy a k�k �gen �sz� felh�re mutatva. – N�zd! – b�ktem oldalba Liz-t. – Az pont olyan, mint egy sz�rfdeszka!

-      H�k�s! – m�ltatlankodott Liz �s idegesen ny�lt az el�tte a pokr�con hever�, k�r�mlakklemos�val �titatott vattadarab ut�n. – Most n�zd meg, miattad kezdhetem �jra! – panaszkodott �s felemelte bal kez�t, �s l�ttam, hogy az egyik ujj�t val�ban siker�lt pirosra festenie a lakkal. Micsoda dr�ma.

S�hajtottam, majd j�val kisebb lelkesed�ssel fordultam �jra a felh�k fel�. Egy gy�ny�r� tavaszi nap volt, �n pedig a h�lye fejemmel �gy gondoltam, hogy kihozom az �pp aktu�lis bar�tn�met a parkba. � pedig ki is j�tt. Csakhogy hozta mag�val a neszeszer�t is �s ami�ta ott voltunk, lereszelte a k�rmeit, �s �pp akkor lakkozza be �ket m�r m�sodszor. Az els� sz�nvari�ci� ugyanis nem tetszett neki.

Az el�nye annak, hogy m�r r�g�ta alkotunk egy p�rt Liz-zel az, hogy megtanultam �gyesen kihaszn�lni az ilyen pillanatokat.

Ilyenkor fejben sokf�le gondolattal elj�tszottam, amolyan „Mi lenne, ha…” t�pus�akkal, ezeknek m�r �ltal�ban az alap�tlete is el�g lehetetlen volt.

Olyanok, mint p�ld�ul, „Mi lenne, ha randizhatn�k Jessica Alb�val?”, de vannak k�zt�k komolyabbak is, p�ld�ul „Mi lenne, ha anya m�g �lne?”. B�r �ltal�ban megmaradok az eg�szen egyszer� k�v�ns�gokn�l, olyanokn�l, amit b�rmelyik m�s sr�c k�v�nna az �n helyemben. Egy sz�p Lamborghini p�ld�ul el�g j�l mutatna a Ferrarim mellett a gar�zsban. Akkor m�r csak egy Aston Martin kellene a teljes boldogs�ghoz.

Akkor hirtelen, akaratlanul az ugrott a fejembe, – ez nem a legjobb kifejez�s, tal�n az „utat t�rt” jobban illene - hogy mi lenne, akkor, ha meghaln�k. Nem egy p�r �vtized, hanem mondjuk n�h�ny nap m�lva.

M�r maga a gondolat is megr�m�tett, �s fogalmam sem volt, mi t�rt�nhetett. Ak�rmennyire is megd�bbent� volt sz�momra, de ez az alap�tlet egy�ltal�n nem t�nt teljess�ggel elk�pzelhetetlennek. S�t, most m�r k�sz t�nyk�nt volt jelen a tudatomban.

Mintha csak a hat�rid�napl�m egy r�szlete lett volna:

Kedd, 14 �ra 30, fogorvos.

Cs�t�rt�k, 20 �ra, megjelen�s apa �zleti vacsor�j�n.

P�ntek… h�t, a p�ntekem is foglalt, de milyen lenne mondjuk a szombat? Akkor r��rn�k meghalni.

Mintegy var�zs�t�sre t�rt�nt az eg�sz. A hal�l egy napra pontosan be�temezett r�sze lett az �letemnek? Mennyire ir�nikus ez?

Egyszer csak nem gondolkozom m�r semmin. Az elm�m teljesen ki�r�lt, olyan �rz�s volt, mintha lebegn�k, magasra, el a f�ldt�l.

Az �rz�s, amely akkor �s ott �talakult, m�r r�g nem puszta elk�pzel�s volt, hanem egy sziklaszil�rd tudat.

A szemeim felpattantak, tov�bb b�multam a felh�ket �s azon kaptam magam, hogy arr�l fant�zi�lok, milyen is a hal�l. �gy t�nik, teljesen meg�r�ltem, s�t, ezt �n val�ban el is hiszem magamr�l �s sehogy sem tudn�m meggy�zni magam az ellenkez�j�r�l. De nem tagadhattam le a nyilv�nval�t. Vagyis azt, ami sz�momra mindenk�pp nyilv�nval� volt.

�gy �reztem, a legkisebb sz�ll�k�s is er�lk�d�s n�lk�l elf�jhat a f�ldr�l, ak�rmennyire is be van betonozva a l�bam.

Tudtam, hogy meg fogok halni.

Persze, kor�bban is tiszt�ban voltam a hal�l l�tez�s�vel. Nem akartam sosem �r�kk� �lni, a t�ny, hogy egyszer minden v�get �r, m�r eg�szen kicsi korom �ta ott lebeg a szemem el�tt. Most mit mondhatn�k, kor�n �rtem, �s ezt kor�n ki is n�ttem. A gyerekkorom nem nevezhet� �lomszer�nek, ak�rmennyire is pr�b�lt�k m�sok ezt beadni nekem.

De most valahogy m�gis teljesen m�s volt az eg�sz. A tudat, hogy valami fog t�rt�nni velem, m�ghozz� hamarosan, ott d�r�mb�lt a kopony�m fal�n, v�rva, hogy tudom�sul vegy�k. �n pedig legsz�vesebben visszakiab�ltam volna neki, hogy „Nyugi, haver, hallom, amit mondasz, t�n�s!”, de nem hittem, hogy lenne ilyen lehet�s�gem.

Nem is sz�ltam t�bbet Lizhez, csak akkor, mikor l�ttam, hogy v�gre v�gzett. Akkor megk�rdeztem, hogy hazamegy�nk-e, � pedig el�g lelkesen b�lintott ahhoz, hogy megs�rtse vele az eg�mat. M�g jobban. Ehhez pedig nem voltam hozz�szokva. El�g n�pszer� �s gazdag voltam ahhoz, hogy tiszteljenek, Lis az els�, aki erre j� magasr�l tesz. Pedig egy kapcsolatban a tisztelet elvileg alapvet�. De � nem is kapcsolatot keresett, �pp el�g volt neki az, hogy f�r�dhetett a n�pszer�s�gemben.

B�r most ez tudott a legkev�sb� �rdekelni – m�rmint, hogy mi van Lis�val. – de a puszta gondolat, hogy neki legal�bb jobb lesz, ha hirtelen meghalok, nem t�nt el a fejemb�l. „� volt Nathaniel Harper utols� bar�tn�je!” - mondj�k majd. �sszes�gnak a h�ta m�g�tt, de sajn�lni fogj�k, � pedig majd ki fogja haszn�lni. Okos l�ny �, sosem f�ltettem. Sosem k�t�dtem hozz� annyira, hogy f�ltsem.

Mik�zben Liz-t hazafuvaroztam, nem tudtam racion�lisan, vagy b�rhogy m�shogy v�giggondolni hihetetlen �s meglehet�sen lehetetlennek t�n� felismer�semet, mert a piros Ferrarim ultramodern vadi�j sztere�berendez�s�b�l d�b�rg� zene mindenfajta agyi munk�t – teh�t a gondolkod�st is – lehetetlenn� tett. K�sz csoda, hogy a vezet�sre oda tudtam koncentr�lni valamennyire. Term�szetesen a zene alacsonyabb hanger�vel is �lvezhet� lett volna, de �gy t�nt, Liz nem osztja a v�lem�nyem.

Eg�sz �ton valami nagysz�j�, bek�pzelt rapper osztotta az �szt arr�l, hogy mennyire buknak r� a csajok, �n pedig ak�rhogy is pr�b�ltam, nem tudtam kiz�rni az �temes dallamot �s a sz�veget a fejemb�l. Kitart� pr�b�lkoz�som nem t�nt el�g kitart�nak, egy f�l perc ut�n fels�hajtottam �s megadtam magam.

Mikor v�gre valah�ra el�rtem Liz lak�s�hoz megk�nnyebb�lve vettem lejjebb a hangot �s hunytam le a szemeim egy r�pke pillanatra, majd ki is nyitottam, de minden bizonnyal k�r volt: Liz fel� fordulva valami elk�peszt� unalmat fedeztem fel az arc�n. Amint tal�lkozott a pillant�sunk, leszegte a fej�t �s l�zasan kutatni kezdett a t�sk�j�ban.

-      Fel akarsz j�nni? – vetette oda f�lv�lr�l, fel sem pillantva.

-      Azt hiszem, ink�bb nem. – feleltem. – Tal�n majd m�skor.

Liz v�gre feln�zett. Megtal�lta, amit keresett, kulcscsom�ja most ott cs�rg�tt jobb kez�nek mutat�ujj�n. Fel�m hajolt, �s mint egy protokoll-szer�en ajk�t az eny�mhez �rintette, majd egy, az �szint�t�l nagyon t�vol �ll� mosollyal az arc�n kinyitotta a kocsiajt�t �s felsietett a h�zukhoz vezet� l�pcs�n. Meg sem fordult.

Ha valami, h�t akkor a makacss�g t�nyleg valami olyasmi, amiben neh�zs�ly� bajnok vagyok.

Ezt mi sem bizony�tja jobban, mint az, hogy amint lehet�s�gem ny�lt r�, hogy elgondolkozzam a parkban t�rt�nt felismer�semen, nem �ltem vele. Helyette ugyan�gy folytattam az �letem, mintha mi sem t�rt�nt volna.

Igen, kezdetben m�g nagyon pr�b�lkoztam. Foggal-k�r�mmel harcoltam az �r�let ellen, mik�zben a norm�lis k�rnyezetemben a norm�lis emberek k�z�tt norm�lisnak kellett mutatkoznom.

Azt viszont nem b�rtam ki, hogy bizonyoss�got ne szerezzek k�pzelg�seimnek, – vagy �pp ellen�k - ez�rt kivizsg�ltattam magam az els� adand� alkalommal, egy napra r�, hogy az eg�sz megvil�gosod�sosdi megt�rt�nt. A legjobb orvosokat kerestem fel, akik egyt�l-egyig, mind h�ly�nek n�ztek, mikor kijelentettem, hogy semmif�le panaszom nincs, egyszer�en csak el�re tudom a hal�lomat.  Nem agg�dtam, hogy elmondj�k b�rkinek is. Hisz ott a Hipokrat�sz-i esk�, meg minden.

Ennek ellen�re, mikor el�ker�lt a p�nzt�rc�m term�szetesen sz�ves-�r�mest vizsg�ltak meg, �s teszteltek le az �sszes elk�pzelhet�, kimondhatatlan nev� v�rusra, illetve fert�z�sre. Semmilyen betegs�g nyomait nem mutatt�k ki. Semmit sem tal�ltak.

Valahol hallottam, hogy a haldokl�snak �t f�zisa van. Ezek k�l�nb�z� hossz�s�g�ak lehetnek, de �ll�t�lag minden hal�los beteg v�gigj�rja ezt az utat. Magamban nem fedeztem fel ezeket, de ez nem jelenti azt, hogy semmik�pp sem lehettek ott. �ltal�ban el�g elfogult voltam magammal szemben.

Azt tudom, hogy titokban m�g rem�nykedtem. H�tha az eg�sz csup�n egy rossz el��rzet, aminek semmi alapja, �s valami olyasmi, ami csak �gy j�n, �s azt�n m�r megy is, egy m�land� �brenl�ti r�m�lom, amib�l fel lehet, �s fel kell �bredni.

De sosem voltam t�l szerencs�s. Persze ez fur�n hangozhat valaki olyant�l, akinek l�tsz�lag mindent megadott az �let. De arr�l m�g senki sem hallott, hogy „a l�tszat n�ha csal?”

A legt�bben val�sz�n�leg �ngyilkosok lettek volna a helyemben. Sokan tal�n depresszi�sak lettek volna. Pszichol�gushoz mentek volna, stresszold�kkal t�mt�k volna magukat, �s h�tral�v� napjaikban ki sem mozdultak volna a h�zukb�l, abban rem�nykedve, hogy az otthon melege biztons�got ny�jt. Vagy tal�n csak az�rt, hogy megk�m�lj�k magukat a mindennapi �let f�radalmait�l.

De ki tudja, tal�n pont a rengeteg gy�gyszerbe haltak volna bele. Ha pedig t�l�lik a stresszes szakaszt, akkor pedig mikor �t az �r�juk, rettegve d�lnek h�tra foteljeikben v�rva, hogy a j� �reg Kasz�s kopogtasson az ajtajukon.

De az ilyesfajta elkeseredett viselked�s nem lett volna r�m jellemz�. Az elk�nyeztetett kateg�ri�n bel�l a nyugodtan d�h�ng� alcsoportba tartoztam, ami�rt most kifejezetten h�l�s voltam.  Persze, ha arr�l volt sz�, el�szeretettel t�lt�ttem ki a d�h�m m�sokon, a k�rnyezetem hatalmas �r�m�re.

Ugyan�gy tengettem a napjaimat, ahogy azel�tt, iskol�ba j�rtam, t�rsas�gi �letet �ltem, bulizni j�rtam, ha a kedvem �gy tartotta.

Ez a viselked�s azonban cseppet sem v�ltoztatott azon, hogy egyre k�zelibbnek �reztem a hal�lomat. A hasogat�s�t a csontjaimban, ott volt a leveg�ben, �s semmit sem tehettem ellene. �s nem is akartam. Ott z�mm�g�tt a fejemben, mint valami ideges�t� kis bog�r, aki k�ptelens�g le�tni, a Chemotox pedig m�r kifogyott, �gy k�nytelen vagy hallgatni.

*  *  *

Csaknem egy h�nap telt el az �ta a nap �ta, �n pedig a felsz�n alatt val�s�ggal megszel�d�ltem, n�h�ny h�t leforg�sa alatt.

 Ezeket a v�ltoz�sokat csak a h�ziak �rezhett�k, ugyanis kedvesebb lettem m�sokkal, nem kiab�ltam a szememben kor�bban als�bbrend�nek t�n� emberekkel. Ilyen emberek pedig els�sorban otthon voltak: szobal�nyok, szak�csok, komorn�k, ilyesmi.

De ez m�g nem minden: az �sszes vagyonomat elk�ldtem egy afrikai gyerekeket t�mogat� alap�tv�nynak. �s az �rt�kesebb t�rgyaimat is el�rvereztettem, vagy elaj�nd�koztam.

M�r teljesen k�szen �lltam. A b�cs�im is megvoltak, elk�sz�ntem mindenkit�l, b�r �k nem igaz�n �rtett�k, hogy mir�l is van sz�. Ugyanis nem mondtam el nekik.

-      De mi�rt pont most? – k�vetelte a v�laszt hiszt�rikusan Liz. - Hiszen k�t h�t m�lva szalagavat� b�l van! – Na, igen, el is felejtettem. Ez a legfontosabb. – Nem �rted, hogy ezzel le�getsz mindenki el�tt? Neked t�nyleg csak ennyit �rt az eg�sz kapcsolatunk?

Szinte biztos voltam benne, hogy ha ahelyett, hogy dobom �t, a szeme l�tt�ra hirtelen a talpamat dobn�m, m�ghozz� er�teljesen felfel�, akkor k�zel sem lenne ennyire kiborulva. Ezzel a tekint�ly�t tiportam porba. Szeg�ny. Nagyon tudom sajn�lni. �n nemsok�ra meghalok. Na kinek rosszabb?

-      Hidd el, szivi, �gy a legjobb. – mondtam neki, �s m�r r�g nem n�ztem a szem�be. Valahol a feje mellett b�multam el �s a tap�t�t szeml�ltem a m�g�tte l�v� falon. – De ha ez vigasztal, megk�rtem Tommy-t, majd � elvisz t�ged. Persze, csak ha te is akarod.

Mennyi el�nye van, ha n�pszer� vagy a suliban. Tommy McDermot nem mindenkinek tett volna ilyen sz�vess�get. �n meg olyan j�fej vagyok, hogy seg�tek �sszes�p�rni Liz lerombolt �lom-k�rtyav�r�nak darabk�it, �s lefektetem egy �jabb semmitmond� kapcsolat alappill�reit a sz�m�ra… H�ny pasi csin�ln� meg ezt az ex-bar�tn�je kedv��rt?

�s val�ban, ahogy kimondtam a szavakat, hallottam, hogy megk�nnyebb�lten fels�hajtott, majd halkan szipogott, �s bev�gta maga ut�n az ajt�t miut�n t�vozott. Na ennyit a sz�vess�gekr�l.

A b�cs�im k�z�l ez volt a legnehezebb. Akkor tal�n senkinek nem jelent probl�m�t elk�pzelni, milyen kapcsolataim is lehettek. Nos igen, sosem voltam egy anti-szoci�lis t�pus, voltak bar�taim b�ven, de �gy a marad�k id�m fogy�sa k�zben m�r k�zel sem t�ntek annyira fontosnak, �s �rzelmileg sem �lltam t�l k�zel hozz�juk. Mivel pedig olyan rengeteg p�nz �r�k�se voltam, amennyir�l a legt�bben m�g �lmodni sem mernek, nem is volt sz�ks�gem soha �rzelmekre. Ennek ellen�re, mindig is ott szunnyadtak bennem. Ak�r kellettek, ak�r nem.

Most �ppen megint a parkban fekszem, csaknem n�gy h�ttel az omin�zus nap ut�n, �s a magas, harmatos f�ben merengek azon, vajon mi lesz velem azut�n, vajon lesz-e velem egy�ltal�n valami. Nem voltam d�h�s, nem �reztem f�jdalmat. Teljesen �rz�ketlen voltam, �s k�l�n �r�ltem, hogy legal�bb valamif�le figyelmeztet�st kaptam el�tte. �gy m�g mindig jobb, mintha hirtelen �rt volna a dolog, vagy nem?

Ezen filozof�lgatok, majd hirtelen hangos kutyaugat�s r�ngat vissza a l�bamn�l fogva a val�s�gba.

Egy apr� elszabadult bl�ki esett a nekem, �s ind�tott elk�peszt� ny�l-h�bor�t a f�lem ellen. A gazd�ja, egy id�sebb asszony ut�na futott, felkapta, majd elrebegett egy „Eln�z�st, fiatalember”-t. Intettem neki, hogy nem t�rt�nt semmi, a n� pedig t�vozott.

S�hajtottam, v�g�l �n is felt�p�szkodtam, majd gyalog elindultam hazafel�. Ugye mondanom sem kell, hogy a Ferrarimat m�r r�g elaj�nd�koztam?

A metr�n val�s�gos t�megnyomor volt, ilyenkor indul mindenki haza a munk�j�b�l, izgatottan v�rj�k, hogy haza�rhessenek, be�lhessenek a t�v� el�, �s a csal�djukkal egy�tt �lvezhess�k a sz�nvonaltalan t�v�m�sorok valamelyik�t.

N�lunk persze ilyenkor nincs otthon senki. Legfeljebb a szobal�ny. Ap�m �ppen t�rgyal�son van valahol, a c�ge terjeszt�s�r�l alkudozik valahol Indiana-ban. Val�sz�n� m�g a holnapi Bulls meccsre sem fog haza�rni. Pedig meg�g�rte, hogy egy�tt kimegy�nk.

Mik�zben pedig ezen gondolkodom, hirtelen a tudat, - amely mostan�ban �gy t�nt v�gleges hely�t a gyomromban tal�lta meg, ahol k�nyelmesen berendezkedett �s id�nk�nt kisebb-nagyobb f�jdalmakat okozott - t�bbsz�r�s er�ss�g�re n�vekedett. M�r nincs sok h�tra. Akkor el�sz�r f�ltem igaz�n. Azonban m�g a f�lelemn�l is sokkal er�sebb a k�v�ncsis�g. Mi lesz velem?

SMS-em �rkezett, jelezte rezegve a mobilom a farmerem zseb�ben. Hirtelen �rt a kis k�ty� mocorg�sa, ijedtemben �sszerezzentem, ahogy a mindennapi dolgok visszar�ngattak a mereng�semb�l a F�ld nev� bolyg�ra.

Tommy �rt, hogy sz�ljon, nem lesz holnap parti Nicole-�kn�l, mert az anyja kiverte a hisztit. Hogy is volt az, amit a mindennapi dolgokr�l mondtam?

Fels�hajtottam, majd a zsebembe s�llyesztettem a telefont.

Kisz�lltam a metr�b�l, �s akkor pillantottam meg a f�rfit, aki �ppen akkor kapott el� egy fegyvert a kab�tja al�l, majd vakt�ban l�v�ld�zni kezdett vele. A l�v�sek hangjai r�miszt�en visszhangzottak az alulj�r�ban, m�r az els� eld�rd�l�se ut�n kit�rt a p�nik, mindenki futni kezdett, �s teljes lett a k�osz. A fegyveres pedig tov�bb t�zelt.

Bang. Bang. Bang. Bang. Kis sz�net. Bang.

Csend.

El sem hiszem.

Megk�nnyebb�lten fell�legzek. Hisz v�ge van.

A t�meg azonban tov�bb nyomakodott, egyesek hiszt�rikusan sik�toztak. Volt, aki ment��rt kiab�lt, voltak, akik csup�n azon igyekeztek, hogy minn�l messzebb ker�ljenek a sebes�ltekt�l.

�n meg csak �gy �lltam ott, furcsa nyilal� �rz�st �reztem a mellkasomban, de az �rz�st a f�lelem egy mell�khat�s�nak tudtam be.

Az egyik sebes�lt, egy fiatal sz�ke n� n�h�ny m�terre t�lem fek�dt, mozdulatlanul, nem volt mellette senki. A mobilom ut�n ny�ltam, be�t�ttem a 911-et, h�vtam egy ment�t, majd odasiettem hozz�, hogy megn�zzem, milyen az �llapota.

-      J�l van? – k�rdeztem minden aggodalom n�lk�l.

Semmi k�z�m ehhez a n�h�z, felesleges agg�dnom �rte. Ett�l f�ggetlen�l �vatosan felemeltem a fej�t a hideg k�r�l, �s az �lembe fektettem, hogy k�nnyebben kapjon leveg�t.

A n� kinyitotta a sz�j�t, hogy mondjon valamit, de k�ptelen volt megsz�lalni.

-      Ne agg�djon, m�r h�vtam a menk�ket. – mondtam nyugtat�lag, k�zben pr�b�ltam tudom�st sem venni, a sz�nni nem akar� f�jdalomr�l.

K�sz�n�m, t�togja n�m�n.

Kisv�rtatva l�pteket hallottam, amit egy fontoskod�, zil�l� f�rfihang k�vetett.

-      Vigy�zzon, orvos vagyok! – ki�ltotta.

�sszerezzentem �s kicsit elh�z�dtam a n�t�l, de a fej�t tov�bbra is a tenyeremen tartottam.

-      H�vja a ment�ket! – sz�lt r�m hat�rozottan a f�rfi, mik�zben a n� v�rz� seb�t pr�b�lta elszor�tani egy szakadt v�szondarabbal, amit nagy val�sz�n�s�ggel a saj�t ing�b�l t�pett le.

-      M�r… j�nnek. – a hangom megbicsaklott a k�t sz� k�z�tt.

Az orvos felpillantott r�m.

-      Maga j�l-

Nem fejezte be a mondatot, de sz�ks�g�t �reztem annak, hogy mihamarabb biztos�tsam, nekem semmi bajom.

-      Nem is tudom… Olyan, furcsa…

�n is megakadtam a mondat v�ge el�tt, ahogy az orvos arc�t n�ztem. Szemeit a mellkasomra szegezte, �n pedig k�vettem a pillant�s�t. S�t�tsz�rke ingemen hatalmas, egyfolyt�ban n�vekv�, nedves fekete folt �ktelenkedett, melynek a k�zep�n egy relat�ve hatalmas lyuk t�tongott, ahol a goly� eltal�lt.

Milyen furcsa. �szre sem vettem. Annyira fel voltam k�sz�lve arra, hogy nemsok�ra meghalok, hogy akkor, mikor bek�vetkezett, alig t�nt fel a dolog.

Sz�tlanul �sszerogytam a n�t�l n�h�ny m�terre.

Hasonl� volt ez a helyzet, mint amit egy h�napja mag�nak a tudatnak a megsz�let�se id�zett el�. Felh�vta a figyelmet az apr�, jelent�ktelennek t�n� r�szletekre.

Amint tudtam, hogy ez az a pillanat hirtelen m�r mindent �reztem. A f�jdalom, aminek egy f�l perce csup�n csak apr� el�rezg�s�t �reztem n�h�ny perccel kor�bban, most a sokszoros�ra n�vekdett.

Langyos patakokban s�r� folyad�k sziv�rgott ki a mellkasomb�l, majd hirtelen a sz�m is tele lett v�rrel. A f�ldre zuhantam, �s az utols� dolog, amit l�ttam, az a saj�t v�rem volt, ahogy v�r�sre festi a peron m�rv�ny mint�s k�lapjait.

Mindig, mikor m�r �gy �rezz�k, enn�l rosszabb biztos nem lehet, az �let r�c�fol. Vagy �ppen a hal�l. Az a pillanat, amely a hal�l ut�n k�vetkezett, majdnem olyan volt, mint maga a hal�l, csak sokkal rosszabb ann�l.

Minden, amit a hal�lr�l hallasz, h�lyes�g. A hossz� s�t�t alag�t, �les, feh�r f�nnyel a v�g�n?  B�r az lett volna. Lepereg el�tted az �leted? Na m�g csak az k�ne, els�re sem �lveztem t�ls�gosan. R�zsasz�n vattacukor felh�csk�k? Bl�h… Az sem. Persze, meg m�g Hello Kitty kis h�rf�val a kez�ben, ugye?

Nem, nem volt semmi ilyesmi. Egyik pillanatban m�g New York-ban voltam, a metr� alulj�r�ban fek�dtem l�tt sebet szor�tva a mellkasomon, a m�sikban pedig fel�bredtem egy olyan helyen, amihez foghat�t m�g soha �letemben nem l�ttam. �s nem is fogok, mert ha eddig j�l figyeltem az esem�nyeket, �pp most haltam meg. Ekkora pechet. Pedig m�g el�ttem �llt az �let. Milyen dr�mai.

Mivel a fentebb felsorolt hal�llal kapcsolatos te�ri�k megval�sul�s�nak hi�ny�ban nem igaz�n tudtam hov� tenni, ami velem t�rt�nt, fel sem fogtam igaz�n, hol vagyok, mikor v�g�l m�gis m�g�rkeztem.